Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

22 19. §. MÁSODIK FEJEZET. Jogi személyek. 19-20. §. I. T. 21-86. §.; Ind. I. k. 80-153. I.; Főeló'adm. I. k. 62-205. 1. (I. J. T., IV. évf. 62-205.1.); Bizottstárgy. I. füz. 16-28. 1. (lg. J. T. IX. évf. függ.); II. T. 19-20. §. Az I. T. tartózkodott a jogi személy kifejezés használatától, mert ebben a személyiség tanának vitás elméleti kérdéseire nézve olyan állásfoglalást látott, amely téves következtetésre nyújthatna alapot. A Tj. ezzel szemben abból indult ki, hogy nincs elegendő ok a jogi műnyelvben általánosan elfogadott s törvény szerkesztési szempontból csak nehezen nélkülözhető (v. ö. p. o. 576. §. 2. bekezdését, 1494. §. 3. bekezdését, 1520. §., 1631. §. 2. bekezdését, 1641. §. 1. bekezdését, 1645. §. 2. bekezdését) »jogi személy« kifejezésnek mint jogi műszónak mellőzésére. E kifejezésnek ily értelemben való használata ugyanis nem jelent messzebbmenő állásfoglalást a vitás elméleti kérdésekben, mint az, hogy az első tervezet, bár e kifejezés használatát kerülte is, az alája tartozó jogi alakulatokat (egyesület, alapítvány stb.) mégis a személyek közé osztotta be s róluk mint jogképes személyekről rendelkezett. A jogi személy elnevezés lényegileg alig fejez ki egyebet annak elismerésénél, hogy az alája tartozó jogi alakulatok a jogi forgalomban a jogok és kötelezettségek alanyaiként jelölhetők meg, amit a gyakorlati élet szükséglete követel. Ezen túl az elmélet feladata marad e jogi alakulatok lényegének s tulajdonképeni természetének megvilágítása és megállapítása. A jogi személyek közé a Tj. a magánjogi alapon keletkező jogi alakulásoknak két alakzatát sorozza: az egyesületet ós az alapítványt. Az »intézetet*, amelyet tudományos elméletek ós egyes törvénykönyvek a magánjogi jellegű jogi személyeknek közbenső, harmadik alakzataként ismernek el, a javaslat mellőzi, mert az lényege szerint az alapítványnak csupán a szervezet tekintetében különleges alakulata, egyébként azonban jogi alapjára nézve nem különbözik attól. Nincs szükség továbbá azoknak a különleges jogi alakulatoknak megkülönböztetésére sem, amelyek vegyesen egyesületi és alapítványi elemeket tüntetvén fel, a személyeknek majd az egyik, majd a másik kategóriája alá lesznek sorozhatok. A Tj. mellőzi a jogi személyeknek magánjogi és közjogi személyekre való osztályozását is; mert akár a magánjogi, akár a közjogi szabályok alapján keletkezett jogi személyekről van szó, ezek a magánjogi forgalomban egyaránt csak mint személyek jönnek tekintetbe. Az ú. n. közjogi személyekről a polgári törvénykönyvben csakis abból a szempontból kell megemlékezni, hogy egyfelől a jogi személyek összefoglaló elnevezése reájuk is vonatkoztatható legyen, másfelől pedig utalás történjék arra, hogy abban a kérdésben, hogy közülök melyeknek s mennyiben van jogképességük, nem a polgári törvénykönyv, hanem a reájuk vonatkozó közjogi szabályok rendelkezéseit kell irányadóknak tekinteni. A Tj. egyébiránt a magánjogi szabályok alapján keletkező jogi személyeknek : az egyesületnek és az alapítványnak szabályozására sem terjeszkedik ki, s annak megállapításán kívül, hogy a jogi személyek mennyiben felelnek a törvényes képviselőik által harmadik személynek okozott