Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

20-21. §. 23 kárért (1494. §. 3. bekezdése), csupán jogképességüknek elvi elismerésére s jogképességük körének elvi meghatározására szorítkozik (1'9. §.). Hogy a javaslat ellentétben az első tervezettel, amely az egyesületeknek és az alapítványoknak a magánjogi szabályozás körébe vágó anyagát tüzetesen szabályozta (I. T. 21—84. §-ok), ezt a kórdóst a szabályozás köréből kihagyta, erre nézve, amint már fentebb a Bevezetésben is jelezve volt, a következő szempontok voltak irányadók. Az 1868 : XXX. t -c 10. § a a nem közkereseti egyesületek ügyében a törvényhozást Magyarország és Horvát-Szlavonországok között közösnek nyilvánította. Minthogy a polgári törvénykönyv hatályossága csupán Magyarországra fog szorítkozni, abba az egyesületeknek a szent korona összes országaira kiterjedően egységesen szabályozandó joganyagát felvenni nem lehet. De ily közjogi akadály hiányában is célszerűbb lenne az egyesületi jogot külön törvényben szabályozni, mert az egyesületi jognak természeténél fogva csupán egyik része az, amely a magánjogi szabályozás körébe tartozik, míg a másik része, nevezetesen az egyesületek létrejövételének közjogi jellegű feltótelei és működésüknek felügyelete természetüknél fogva a közjogi törvényhozás feladatkörébe vágnak, s ennélfogva a szabályozás tárgyi kapcsolatánál fogva a magánjogi. ós a közjogi szabályok elkülönítésével járó nehézségekre tekintettel is helyesebb az egymással szorosan összefüggő szabályokat egybefoglalni, ami csak külön törvényben lehetséges. Ami az alapítványok szabályozását illeti, e részben is döntő jelentőségű az, hogy az alapítványok létrejö vétele, fennállása ós megszűnése oly szoros kapcsolatban áll az alapítványok felett gyakorlandó közjogi felügyelet szabályozásának kérdésével, hogy célszerűbb az egész kórdóst az alapítványi jog magánjogi ós közjogi természetű szabályait rendszeresen felölelő külön törvény számára fenntartani. Az egyesületi ós az alapítványi jognak a magánjoggal való szoros vonatkozásaira tekintettel a javaslat feltételezi, hogy a polgári törvénykönyv rendelkezéseinek életbelépéséig az egyesületek és az alapítványok jogviszonyai is szabályoztatni fognak. HARMADIK FEJEZET. A személyiség védelme. 21—22. §. I. T. 87-93. §.; Iád. I. k. 153-164. 1.; Főelőadm. I. k. 206-227. L (I. J. T. IV. évi 206-277. 1.); Bizotts. tárgy.;I.Ifüz. 28-33. 1. (I. J. T. IX. évf. függ.); II. T. 21-22. §. A Tj. az első tervezetnek azt az álláspontját, hogy a személyiséget létében és zavartalan megnyilvánulásában külön jogi védelemben kell részesíteni, elvben elfogadta. Külön kifejezendőnek találta azonban a javaslat egyfelől azt, hogy a személyiség elidegeníthetetlen minősége az embernek, amely felett nincs rendelkezési joga s ennélfogva róla lemondani nem lehet; miből önként foly, hogy a polgári törvénykönyv semmiféle olyan jogviszonyt hatályosnak el nem ismer, amely a személyiség megsemmisülését foglalná magában. Másfelől a Tj. megfelelőbbnek találta, hogy a polgári törvénykönyvbe a személyiség védelmére vonatkozólag csupán olyan általános elvi kijelentés