Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

146 lesz a mezőgazdasági ingatlan fogalmának meghatározása is. Ha a szántóföldön, réten, legelőn kívül a letarolható erdő, elpusztulható szőllő, vagy kert is az, csak a változó viszonyoktól független becsértéke vehető figyelembe. Epületek értéke is viszonylagos lehet. Nem egyformán állandó értékű a bérház, a nj'araló, gyárépület, kastély, gazdasági épületek, munkás- vagy cselédlakások. Az 5. pont lényegében a 4. pontóval egybevágó módot állapít meg. Lehetővé kívánja tenni, hogy a 4. pontnak megfelelő jelzálogos kölcsönre adott kölcsönbe is legyen elhelyezhető a gyámolt pénze. De a biztosság szempontjából megkívánja, hogy a kölcsön a telekkönyvben az első ranghelyen legyen bejegyezve és elfogadhatóságát csak annak háromnegyedrésze erejéig engedi meg. A 6. pont a mai joggal (1885 : VI. t.-c. 13. §. 1.) egyezően megengedi, hogy a gyámolt pénze belföldi pénzintézetnél a gyámolt javára gyümölcsözően elhelyezhető legyen. Amiben eltér ós pedig lényegesen, az abban áll, hog}

r külön jogszabállyal gyámoltak pénzének elhelyezésére alkalmasnak nyilvánított belföldi pénzintézetnél engedi meg az elhelyezést, míg a mai törvény szerint egyénenkénti rendszernél oly jóhitelű pénzintézetnél történhetik, amelyet az 1877 : évi XX. t. c. 291. §. értelmében a gyámpénztárt fenntartó törvényhatóság közgyűlése vagy község képviselőtestülete névszerinti szavazattal, a reá szavazók első sorban, a tartalékalap másod sorban, a törvényhatóság vagy község harmadsorban való felelőssége mellett megállapít. Ez a szabályozás abban találja megokolását, hogy mert a gyámpónztár nyeresége az azt fenntartó törvényhatóság vagy község javára esik, kell, hogy a íelelőssóg is azo kat terhelje. A tapasztalat azonban igazolja, hogy a törvénynek az a szabálya, amely a pénzintézet kijelölésére szavazó törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tagokat első sorban teszi felelőssé a pénzintézetben elhelyezett pénzekéit, amellett, hogy igazságtalan, a gyámoltak érdekeit sem óvja meg. Mióta ugyanis tudatára jöttek a törvényhatóság és a község képviseletének tagjai, hogy ily minőségükben nem csupán — mint okszerűen vólel mezhettók — a törvényhatóság, illetve a község képviseletében járnak el, hanem személyes felelősséggel jár reájuk valamely pénzintézet kijelölése: a tehetősebbek mindinkább húzódoznak a szavazati jog gyakorlásától vagy negatíve gyakorolják azt. így azután a versenyből könnyen kerülhet ki győztesen a sokat igérő, de kevésbbé megbízható pénzintézet és megtörténhetik, hogy az ott szenvedett veszteség nemcsak kijelölésére szavazók marasztalása útján, hanem a tartalékalap felhasználásával és pőtadó útján sem pótolható, • vagy legalább nem akkorra, amikorra már szükség volna rá. Mihelyt tehát a Tj. agyamra bízza a pénzintézet kiválasztását, ez nem bízható teljesen a belátására. Ezért oly külön jogszabály alkotása szükséges, amely kijelölje a gyámoltak pénzének elhelyezésére alkalmas pénzintézeteket, amit a helyi érdekek által nem feszélyezett ós az egész ország gazdasági viszonyait ismerő kormány megnyugtatóbban eszközölhet, mint a mai jog szerint erre hivatottak. Az 1. és 6. pont alatti elhelyezésnek csak úgy szabad történni, ha szerződés útján kiköttetik, hogy a betét felől a gyára a gyámhatóság jóváhagyása nélkül nem rendelkezhetik. A gyámhatóság feladata, hogy erről alkalmas módon meggyőződjék, pl. a 274. §. alapján a betétkönyv letétélót kell kívánnia. Felmerülhet a kérdés, hogy nem kellene-e a gyám szabad választási jogát a gyámhatóság előleges jóváhagyásának bekivánása útján korlátozni. Kétség-