Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

271. §. 147 telén ugyanis, hogy a gyám a gyámolt érdekének veszélyeztetésével is élhet ezzel a jogával. Pl. értékpapírokba —• számítva árfolyamuk emelkedésére — helyezi el gyámoltja pénzét, bár tudhatta, hogy esedékes kötelezettségek teljesítése céljából szükség lesz reá és a gyámolt károsodik, mert jóval a beszerzési áron alul kell azokat majdan vagy értékesíteni, vagy drága kölcsönt felvenni, hogy az esedékes kötelezettség teljesíthető legyen. Adott esetben meg a pénznek a pénzintézetbe való elhelyezése lehet, mennyiségénél vagy a kamatláb alacsony voltánál fogva hátrányos a gyámoltra. Különösen indokoltnak mutatkoznék az előleges gyámhatósági jóváhagyás a 4. és 5. pont esetében nemcsak a szabályszerűség, hanem még a célszerűség szempontjából is. Pl. annak mérlegelése végett, vájjon megfelel-e valóban a gyámolt érdekének, hogy egész tőkéje jelzálogos követelésben legyen lekötve, esetleg teljes korán túl terjedő lejárat engedélyezésével, holott személyes körülményeinél fogva kívánatos volna, hogy ahhoz könnyen juthasson. Az árvapónzek egyénenkénti kezelési rendszere mellett főleg régente gyakran megesett, hogy teljeskorúságát elérvén, az árva csak per útján juthatott kikölcsönzött pénzéhez és ha ki nem várhatta, kénytelen volt követelése elzálogosításával vagy részben való elengedésével magán segíteni. Különösen pedig abból a szempontból látszanék a gyámhatóság előleges jóváhagyásának megkivánása megokoltnak, hogy a gyámhatóság az elhelyezés szabályszerű voltát — beleértve a kötelezvény feltételeit — ellenőrizhesse. Mert ha egyszer a gyám szabályellenesen kölcsönadta a gyámolt pénzét, akkor a gyámhatóság utólagos felülbírálása sem háríthatja el mindig, még a g}

7

ám jóhiszeműsége esetében sem, a gyámolt megkárosítását, mert maga, az adós elleni időszerűtlen végrehajtás — legalább részben — veszélyeztetheti magát a követelést, a kölcsönadó gyám vagy szülő ellen kártérítéshez való jog érvényesítése pedig vagyontalanságuk esetében eredménytelen lehet Ez ellenvetések ellenére azonban a Tj. nem tartotta célszerűnek eltérni attól az elvi álláspontjától, hogy a gyámolt vagyoni érdekeinek irányítója maga a gyám legyen. Nincs mit tartani attól, hogy a 270. § 2. bekezdésében megjelölt módok közül kötelessége és ebből folyó felelőssége ellenére (253., 289. §.) nem az adott esetben legcélszerűbbet fogná választani. A gyámhatóságnak a gyám vagy szülő számot tartozván adni eljárásáról, a gyámhatóság rögtön megteheti a gyámolt érdeke megóvására szükséges intézkedéseket, nevezetesen a célszerűtlen elhelyezés megváltoztatására való meghagyással. Főleg a jövőre szólóan a gyámhatóság a 256. §. alapján ellenőrző gyámot rendelhet ki a gyám mellé és ezt a 287. §-on alapuló jogánál fogva sikeresen ellenőrizheti. Ha a megjelölt módozatok bármelyikét is választja a gyám vagy szülő, még célszerűtlen választás esetében sem szenvedhet a gyámolt számottevő kárt, legalább is nem olyat, amely pótolható, — a gyám vétkessége esetében — rajta megvehető nem volna. Az pedig nyilvánvaló, hogy a gyám hatáskörének tágításával a gyámhatóságok munkaterhe csökken és felszabadult munkaerejüket egyéb feladataik hatályosabb betöltésére fordíthatják. 15. Mi sem ellenkezik inkább a gyámság céljával, mint az, hogy a gyámolt javára, alkotott szabály merev alkalmazása kárára legyen. Ezért a g}^ámolt érdekét szolgálja a 271. §., midőn feljogosítja a gyámhatóságot, hogy a gyámolt pénzének a 270. §. szabályaitól eltérő módon elhelyezését megengedhesse, ha ez különös okból célszerű. A célszerűséget a gyámolt érdeke szempontjából kell vizsgálni, legyen az közvetlen vagy közvetett, erkölcsi vagy anyagi. A gyám és a gyámhatóságnak pl. az az egyéni felfogása, hogy 19*