Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
144 270. §. kőzni vagy ismeretlen helyen tartósan távol van, hozzájárulása nem szükséges, vagyis a gyámhatóság megengedheti az eltérést, de csak az esetben, ha az utasításnak követése a gyámolt érdekével ellenkezik. Pl az ajándékozó oly, a gyámnak szóló utasítással ajándékozott ingó- ós ingatlan vagyont a gyámoltnak, hogy a gyám az ingó vagyon értékéből a gyámolt telkén meghatározott időn belül építtessen. A körülményeknél fogva azonban az utasítás végrehajtása gazdasági szempontból nem mutatkoznék a gyámokra nézve előnyösnek. Ha az ajándékozó az utasítás mellőzéséhez hozzájárul, vagy nem nyilatkozhatik, a gyámhatóság szabad elhatárolását mi sem gátolja. De ha az ajándékozó ragaszkodik a juttatáskor adott utasításához, a gyámhatóságnak a gyámot annak követésére szorítani kell a 293. ós 311. fokban megjelölt módon. Magának az ajándékozónak vagy az örökhagyó végrendelete végrehajtójának vagy örököseinek nincs kereseti joguk a vagyont juttató utasításai foganatosításának követelésére, mert a törvény csak a gyámolt érdekében kötelezi a gyámot azok követésére és teszi a gyámhatóság feladatává, hogy követésüket ellenőrizze és hogy a gyermek érdekében azok követése alól a gyámot felmenthesse, de ha az ajándékozó él — kivéve, ha nem nyilatkozhatik —• csak az ő hozzájárulásával, azért, mert feltehető, hogy a gyámolt iránt már a vagyon juttatásával igazolt jóakaratánál fogva bizonyára a gyermek érdeke fogja irányítani magatartását. Magától értetik, hogy ha az utasítás egyúttal bontó feltétel jellegével bíró meghagyás is, ennek követése alól a gyámhatóság sem mentheti fel a gyámot. 14. A Gy. T. értelmében a gyám a gyámolt pénzét, amennyibén a kiadások fedezésére nem szükséges, köteles a gyámhatóságnak beszolgáltatni, amely azután ahhoz képest, hogy összesített vagy egyénenként való kezelés rendszerére alapított szabályrendelet szerint köteles-e eljárni, a gyámolt részére befolyt pénz gyümölcsöző elhelyezéséről a gyám további közreműködése nélkül gondoskodni köteles. A Tj. 270. £-a a gyámnak szabad belátására bízza, vájjon gyámoltja pénzének gyümölcsöztetósét a gyámhatóságra bízza-e, vagy- arra a törvényben megjelölt módon maga vállalkozzék-e, de az egyik vagy a másik mód megválasztásával nem szabad soká késnie, mert nemcsak a 290. §. értelmében a késedelem idejére kamatot köteles fizetni, hanem a 289. §. értelmében a mulasztása okozta kárért is felelős. A bevezetés 6. pontja alatt a Tj. elvi ós a gyámi törvényt megelőző régi jogunk álláspontjának támogatására felhozottakon kívül azt, hogy a gyámnak szava legyen gyámoltja pénzének elhelyezése és gyümölcsöztetése kérdésében, megokolja az, hogy a gyámnak joga és kötelessége is a gyám olt vagyonát kezelni és érdekeit képviselni. Ha tehát a törvény határain belül ő maga a gyámoltja pénzét érdekének megfelelően, esetleg megfelelőbb módon képes elhelyezni, mintha azt a gyámhatóság pénztárába beszolgáltatná, a gyámság intézményének céljával ellenkeznék őt ebben megakadályozni. Az első bekezdés szerint a gyám köteles a gyámolt pénzét — amennyiben a rendes vagyonkezelés céljából nem kell azt készen tartani — a gyámhatóságnak beszolgáltatni vagy gyümölcsözően elhelyezni. így kell tehát eljárnia a jövedelmekből befolyó pénzzel is, sőt, a körülményekhez képest, amíg szüksége nincs reá, a készen tartandó pénzzel is, mert a 288. §. szerint a gyámnak nem szabad gyámoltja vagyonát a saját részére felhasználnia. Hogy mennyit kell a folyó kiadások fedezésére készen tartani, az a gyám belátásától függ, a gyámhatóság csak felügyeleti jogánál fogva szólhat bele, vájjon a gyám helyesen járt-e el?
