Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

232. §. , 125 A 2. bekezdés szerint gyámság alá tartozik az a kiskorú is, akinek családi állását nem lehet megállapítani. Ilyen a talált gyermek, akinek szülői ismeretlenek. Ilyen az a törvénytelen születésű gyermek is, akinek • anyja már nem él, vagy ha él, de nem képviselheti; vagy a gyermeknek utóházasság által törtónt törvényesítése még bírói ítélettel sincs megállapítva. 2. A Tj. 232. §-a szerint a gyámhatóság hivatalból állapítja meg, van-e helye gyám kirendelésének. Hivatalból, azaz nem kell kérelmet vagy javaslatot bevárnia, hanem — mihelyt tudomást szerzett arról, hogy gyámkirendelésnek van helye — késedelem nélkül meg kell tennie az alkalmas gyám kirendelhetóse céljából szükséges intézkedéseket. Kifejezésre jut a szakasz szabályában a Tj.-nak az az alapelve is, hogy minden gyám tisztét a gyámhatóság kirendelése által nyeri, bár végintézkedés vagy rokonság címén számot tarthatott is arra, hogy gyámul kirendeljék. Ez alól a szabály alól csak a 240. és 241. §-ban szabályozott, az ott említett hatósági felügyelet alatt működő intézetek igazgatóságait a törvénynél fogva megillető gyámság képez kivételt. A 232. §. 1. bekezdése 2. mondatának abból a kijelentéséből azonban, hogy a megállapítás helytelen volta nem érinti a gyám képviseleti jogát, nem következtethető, hogy a gyámság kirendelése akkor is megállana, ha annak jogalapja hiányzik. Pl. ha a gyámhatóság az önjogú teljeskorút kiskorúnak, vagy jogerősen gyámság alá helyezettnek vélte. Ily esetekben a rendelést semmisnek kell tekinteni azért is, mert a 306. §. szerint a gyámság véget ér a gyámolt teljeskorúvá váltával vagy ha szülőinek képviselete alá került. Ha tehát már a gyám kirendelésekor valaki teljeskorú, nem is kerülhet kiskorúság okából gyámság alá és pedig annál kevésbbé, mert teljeskorúnak valamely a törvényben megjelölt okból — bár ideiglenesen is — gyámság alá helyezésére nem a gyámhatóság, hanem a bíróság illetékes, amiből egyúttal az is következik, hogy a gyámhatóság részéről történt gyámrendelés a teljeskorú szerződőképessógót nem érintheti. A szóban forgó kijelentésnek csak az a jelentősége, amit különben az 1. bekezdés 3. mondata is megerősít, hogy valójában kiskorú részére rendelt gyámnak képviseleti jogát nem érinti az a körülmény, hogy helytelen volt a gyámhatóságnak az a megállapítása, amely szerint gyámrendelésnek helye van. Nem lehet tehát kétségbe vonni a gyám képviseleti jogát azon az alapon, hogy nem az illetékes gyámhatóság rendelte ki, vagy hogy a kiskorú szülői képviselet alatt áll, vagy van más gyámja. A gyámhatóságnak a gyámot kirendelő határozata ugyanis teljes hitelességgel igazolja úgy azt, hogy a kiskorú gyámság alá tartozik, mint azt, hogy a kirendelt gyám a törvényes képviselője. Igaz ugyan, hogy az esetben is, ha a kiskorúnak van már atyja, anyja, vagy más gyám személyében törvényes képviselője is, a gyámrendelés ópúgy valamely ténykörülmény okából helytelen, mint mikor a gyámhatóság a kiskorúnak vélt teljeskorú részére rendelt helytelenül gyámot. A különbség mégis jelentékeny a két eset között. Az utóbbi esetben hiányzik magának a gyámságnak alanya, az előbbi esetekben pedig csak az a kérdéses, hogy kit illet a kiskorú törvényes képviselete, aminek közhitelességű igazolásánál a a törvény a gyámhatóságot bízta meg. Ezért a bekezdés 3. mondata szerint a 177. §. és a 178. §. szabályai megfelelően ide is szólnak. Vagyis egyrészt a gyámhatóság a jövőre nézve helytelen határozatát hatályon kívül helyezheti ; másrészt a szülő a szülői joga rovására helytelenül történt gyámrendelésnek a jövőre nézve hatályon kívül helyezését kérheti a bíróságtól.