Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

126 , 233—235, §. 3. A Tj. 233. §-a abban tér el a gyámi törvénytől (42., 75. §.), hogy a gyámhatóság nemcsak az esetben rendelhet ki egy-egy kiskorú, illetve testvérek részére közösen, több gyámot, ha a gyámjelölésre jogosult szülő több gyámot jelölt meg, hanem akkor is, ha különös okokból célszerűnek látja több gyám kirendelését. Eltér még abban is, hogy míg a gyámi törvény szerint a gyámhatóság az atya által vógrendeletileg nevezett gyámot vagy gyámokat csak a törvényben megjelölt okokból mellőzhette és a nevezett gyám vagy gyámok mellé más valakit gyámul nem rendelhetett, a 233. §. szerint —• bár a gyámhatóságot arra utasítja, hogy ezekben a szülő kívánságát lehetőleg vegye figyelembe — nem zári a el attól, hogy a szülő által megjelölt gyám létében is rendelhessen több gyámot, ha az különös okból célszerűnek mutatkoznék. De ezt a gyámhatóság csak akkor teheti, ha a szülő ezt meg nem tiltotta, mert ha ehhez joga van az ellenőrző gyám tekintetében, még inkább jogának kell elismerni annak a megtiltását is, hogy az általa megjelölt gyámnak hatáskörét mással kelljen megosztania. Testvérek részére közös gyám rendelését az okolja meg, hogy érdekeik azonosak szoktak lenni, mert többnyire együtt nevelődnek és vagyonközösségben vannak. Több gyám rendelése pedig olyankor ajánlatos, amikor a vagyon nagysága, szétszórtsága, vagy különbözősége miatt a vagyon kezelésének több gyám között való megosztása a kezelés megkönnyítése céljából mutatkozik célszerűnek. 4. Előfordul, hogy az, aki a gyámi tisztre a legalkalmasabb volna, csak múló akadály miatt nem veheti át a gyámi tisztet (238. §. 2. bek.) vagy akit gyámul neveztek, csak személyes körülményeinek előrelátható változásáig fogadhatja el a gyámságot. Ezért a Tj. 234. § megengedi, hogy amennyiben a gyámolt érdekével nem ellenkezik, a gyám kirendelése csak valamely eset be- vagy be nem következése idejéig szólhasson. 5 A Gy. T. csak az atyai hatalmat gyakorló atyának adta meg a jogot, hogy gyermeke részére végintézkedéssel gyámot nevezhessen. A Tj. 235 §-a kiterjeszti e jogot az anyára és így a törvénytelen gyermek anyjára is. Teszi ezt abban a hiszemben, hogy a szülő, áthatva a gyermeke iránt való szeretettől, ismerve a gyermekét és viszonyait, bizonyára a legalkalmasabb személyt fogja gyámjául megjelölni. De a szülő választásában is csak akkor lehet megbízni, ha vele szemben sincs ok bizalmatlanságra. Erre pedig méltán van ok, ha a szülőnek halálakor nem volt joga a gyermeket képviselni és ezért ez esetben a jelölése hatálytalan, kivéve, ha a gyermek utószülött, akire vonatkozólag a jelölés csak akkor hatályos, ha az atyát a képviseleti jog halálakor megillette volna, ha a gyermek ekkor már életben volt. Ha az atya az anya halála esetére jelölt gyámot, meg az anya is jelölt, de mást: a Tj. nem ad elsőbbséget sem az atya, sem az utóbb elhalt szülő jelöltjének, hanem a gyámhatóságra bízza annak eldöntését, hogy melyiknek legyen elsősége. Ezt a szabályozást annak megfontolása ajánlja, hogy a korábban elhalt atya halála óta úgy a gyermek, mint a gyámul jelölt viszonyai olykép változhattak, hogy előrelátva azokat, tán az atya sem tartotta volna fenn jelölését. Viszont az atya jelölésével szemben az atyát túlélő anya jelölésének az atyáéval szemben szintén nem lehet teljes megnyugvással elsőséget adni; vagyis nem lehet megengedni azt, hogy az anya az atya jelöltjót alapos ok nélkül a gyámi tisztből kizárhassa. Pl. a gyermekre nézve, — bár régen volt, hogy az atya gyámul jelölte, — mégis előnyösebb lehet az atya jelölte nagybátyjának gyámul rendelése, mint az anya jelölte mostoha apáé. -