Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

228—230. §, 117 szolgáltatásának módjára nézve a törvénytelen gyermekkel szemben fennálló módozatok (219. §.) maradnak irányadók (pónzjáradók). 4. Az elismerésnek egyéb joghatásai az illető intézmények körében vannak szabályozva. Mint már említve volt, az anya jogi helyzetét a gyermekkel szemben az elismerés nem érinti; az atya semminemű jogi befolyást a gyermek nevelésére nem nyer. Ha azonban a gyermek gyámság alá kerül, elsősorban az atya tarthat számot a gyámi tisztre. Nagyobb a valószínűség, hogy oly természetes atya, aki a gyermeket önként elismerte ós ezzel családnevét reá átruházta, odaadóbb gondviselője lesz a gyermeknek, mint más rokon. Sőt az elismerő atyát, aki a gyermeknek nevet adott, a Tj. oly közelállónak tekinti a gyermekhez, hogy még gyámjelölóssel sem engedi őt a gyámi tisztből kizárni (237. §.). Ugyanez indokolja az atya sorrendjót, ha teljeskorú elismert gyermek gyámságára kerül sor (319. §. 4. p.). Fontos joghatása az elismerésnek az elismert gyermek törvényes öröklése az atya hagyatékában (1531. §.) és áz ehhez kapcsolódó kötelesrósz joga (1784., 1529. §.). Minthogy a törvényes gyermek törvényes öröksége és kötelesrésze mintegy az atya eltartási kötelezettségének megváltásául is szolgál: külön kell szemügyre venni az elismert törvénytelen gyermek öröklésének viszonyát a gyermek eltartási követeléséhez. Ha az elismert törvénytelen gyermek öröklési joga áz ő eltartási követelését egészen megszüntetné: az az anomália állana be, hogy a gyermek esetleg hátrányosabb helyzetbe jutna, mintha atyja el nem ismerte volna. Mert az el nem ismert törvénytelen gyermek eltartási követelése a természetes atya halála után is fennmarad és ha az örökös azt meg akarja váltani, oly tőkét kell neki kifizetnie, amely megfelelne a gyermek kötelesrészónek, ha törvényes gyermek volna. Az elismert törvénytelen gyermek kötelesrésze azonban csak fólakkora, mint a törvényes gyermeké és így, ha az atya az elismert gyermeket a kötelesrészre szorítja, ez csak félannyit kap, mint amennyi neki a tartás megváltásául járna, ha el nem ismerték volna. Az elismert gyermeknek ez a hátrányba helyezése az el nem ismert mögött azonban csak látszólagos, mert a 230. §. 2. bekezdése csak az elismert gyermek előnyére rendeli, hogy tartási követelése tartalomban a törvényes gyermekével egyenlő, de egyebekben nem fosztja meg a gyermeket azoktól a jogoktól, amelyek őt a tartás tekintetében már mint törvénytelent is megilletik. így nevezetesen az elismerés után is kiterjed rá a 222. §. szabálya, amely szerint eltartási követelése nem szűnik meg az atya halálával. Természetesen, ha az elismert gyermek atyja után annyit örökölt, amennyi rá törvényessége esetében kötelesrószül jutna: a tartást a 222. §. értelmében megváltottnak kell tekinteni. Ha azonban ennél kevesebbet örökölt: tartási követelése fennmarad, csupán csak az ekkópen öröklött vagyonból húzható jövedelmet be kell tudni a követelhető tartásba. Ehhez képest, ha az elismert törvénytelen gyermek kötelesrószre van szorítva ós így csak félannyit kap, mint amennyit mint törvényes gyermek kapna: az örökösök csak akkor mentesülnek az ő eltartási követelésétől, ha pótlóan megtérítik neki a különbözetét az ő kötelesrészónek értéke és azon összeg közt, amely őt kötelesrészül megilletné, ha törvényes gyermek volna. 5. Minthogy az elismerés célja, hogy bizonyos — habár csak gyengített — családi vonatkozást létesítsen az elismerő ós az elismert között: ez a szempont indokolttá teszi, hogy az elismert gyermek ivadékai ugyanolyan