Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

118 mórtékben essenek az elismerés hatálya alá, amint az törvényesítés esetében történnék. Az elismerés tehát a törvénytelen gyermek ivadékaira nézve ugyanolyan hatásokkal jár, mint magára a gyermekre nézve; természetesen csak az olyan ivadékokról áll ez, akik az elismert gyermek törvényessége esetében az elismerő apával törvényes rokonságban állanának (229. §.). Ehhez képest az elismert gyermek ivadékai is az elismerő atya családnevét viselik és az atya tartási kötelessége rájuk is kiterjed, éppen úgy, mintha törvényesek volnának. Az öröklés tekintetében is helyébe lépnek kieső elődjüknek (1531. §. ut. bek., 1529. §.). NEGYEDIK CÍM. Gyámság és gondnokság. ELSŐ FEJEZET. Gyámság kiskorúak felett. (I. T. 361-455. §. Ind. I. köt. 507-706 I.; Főelőadm. III. k. 238-456 1. (I. J. T. IV. évi. 1139-1394. 1.); Bizotts. tárgy. I. füz. 200-216. 1. (I. J. T. IX.' k. függ.); II. T. 231-817. §.) 231—317. §. 1. A gyámrendelés. A.) 1. A saját érdekeiknek megóvására fejletlen koruk vftgy valamely testi vagy lelki fogyatkozás miatt tehetetlenek érdekeinek oltalmazásáról régente nálunk is első sorban a család gondoskodott. A gyámság inkább családjogi, mint közjóléti intézmény volt. De a Hk. (I. 115.) tanúsága szerint már régóta nem volt kizárólag az, mert az államhatalom tudatában volt annak a kötelességének, hogy pártfogásába kell vennie azokat, akik korukkal vagy fogyatkozásukkal járó tehetetlenségük miatt magukról és vagyonukról érdekeiknek megfelelőleg gondoskodni nem képesek. Ezért már a Hk. a gyámságnak mint családi jognak szabályozása mellett a gyámság intézményének közjogi jellegét sem hagyja figyelmen kívül, midőn törvényes gyámok hiányában közhatósági kötelességnek nyilvánítja gyámok kirendelését és a gyámi tisztet családjogon viselőkkel szemben is, a hűtlen kezelés gyanúja felmerülése esetében, a megfelelő óvó- ós megtorló intézkedéseket rendeli. Ezen a nyomon haladt tovább gyámsági jogunk fejlődése, a korszakos jelentőségű 1715 : LXVIII. t.-c, az 1765 : XXVI. t.-c , majd legutóbb »a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről* szóló 1877: XX. t.-c. (rövidítve: Gy. T.) megalkotásával, mindinkább kidomborítva családjogi jellegének érintetlenül hagyásával annak közjogi jellegét is. A gyámság intézményének kétségbevonhatatlan közjogi jellege dacára szabályozásának mégis a polgári törvénykönyvben van helye ós pedig annak családjogi részében. Az a viszony ugyanis, amely a gyám és az általa gyámolított között az államhatalom megbízásából keletkezik, szemmel láthatólag családi jellegű annak következtében, hogy elvileg a gyám jogai ós kötelességei a szülőéivel azonosak, hogy a szülőknek, nagyszülőknek, sőt más rokonoknak is a gyám megválasztásánál és a gyámolítandók ügyeinek intézésé-