Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

116 228 230. §. helyzete több tekintetben oly változáson megy át, amelyet nem lehet ráoktrojálni (pl. a névviselést). Az anyakönyben törtónt elismerésnek egymagában szintén nincs meg ez a hatása. A szerződóst az atya köti a gyermekkel. A szerződést elvileg nem lehet képviselő útján kötni; ez a családjogi szerződések természetéből folyik (228. §. 1. bek.). Ez az elv csak egy ponton van áttörve: ugyanis a 14 éven aluli vagy szerződőképtelen vagy elmebetegség miatt gyámság alá helyezett gyermek helyett a, szerződést — gyámhatósági jóváhagyásai — törvényes képviselője kötheti meg, hogy az elismerés az ilyen gyermekre nézve — akire az gyakorlatilag a legnagyobb jelentőségű — szintén lehetséges legyen (228. §. 2. bek. kapcsolatban a 109. §. 2. bek.-vel). Az elismerő at}^a ügyleti képességére a törvónyesítés szabályai irányadók (228. §. 2. bek., 107. §. 2—3. bek.) és ugyancsak a törvónyesítés szabályai irányadók arra nézve, hogy a korlátoltan szerződőkópes gyermek részéről mennyiben szükséges a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása (228. §. 2. bek., 109. §. 3—4. bek.). A tör vény esítósnek nem akadálya, ha azt a gyermek anyja ellenzi, minthogy a törvényesség kétségtelenül a gyermek túlnyomó előnyére szolgál. Az elismerés azonban e szempontból inkább az örökbefogadáshoz hasonlít: mérlegelés tárgya, vájjon megfelel-e az elismerés a gyermek érdekeinek. E mérlegelés elsősorban a gyermek anyját illeti; annál inkább, mert — habár az elismeréssel nem veszti is el szülői jogát — a gyermek legalább kifelé, a társadalommal szemben, belekerül az atya családjába és így érinti az anya helyzetét is. Épp azért, úgymint az örökbefogadáshoz (125. §. 1. bek.), az elismeréshez is szükséges a kiskorú törvénytelen gyermek anyjának (személyéhez kötött) beleegyezése, ha nem is ő a gyermek törvényes képviselője, pl. maga is kiskorú (227. § 2. mondata). A joghelyzetek hasonlóságánál fogva (v. ö. 125. §. 3. bek.) az anya beleegyezésére ez esetben is a 124. §. 3—5. bekezdései alkalmazandók az ügyleti képesség, a közlés módja tekintetében és arra nézve, hogy a beleegyezés mikor mellőzhető; ugyancsak kiterjed ide a 125. §. 2. bekezdése is, mert ha az anyának nincs szülői joga, elesik a beleegyezés körüli érdekeltsége ós hívatottsága is (228. §.2. bek.). Ugyancsak a joghelyzetek hasonlósága indokolja a törvónyesítés ós örökbefogadás szabályainak megfelelő alkalmazását, ha az atya vagy a gyermek (esetleg a törvényes képviselő) szerződő nyilatkozata megtámadható (114. §. 1—3. bek.) vagy ha megtámadható az anya beleegyezése (132. §. 1— 2. bek.). 3. Az elismerés joghatásai közül első sorban áll, hogy az elismert gyermek nem anyjának, hanem atyjának családnevét viseli (230. §. 1. bek.). Igaz, hogy a természetes atya nevének átruházása némileg a családi hovatartozóság elhomályosítására alkalmas, mindazonáltal a Tj. rendezése mellett szól, hogy a közéletben tényleg az atyjuk nevéről szólítják az általa elismert gyermeket. Ha pedig az elismert gyermek az atya nevét viseli, illő, hogy a tartás szempontjából is ne az anya, hanem az atya társadalmi állásában osztozzék. Ezért a Tj. szerint az elismert gyermek az atyjától ugyanúgy követelhet eltartást, mintha törvényes gyermek volna (230. §. 2. bek.). Fontos következménye ennek az elvnek, hogy az atya eltartási kötelezettsége nem szűnik meg a gyermek teljeskorúvá váltával. Minthogy azonban az anya szülői joga érintetlenül marad és így nem lehet megkövetelni, hogy a gyermek az eltartást az atya házában természetben legyen kénytelen elfogadni: az eltartás