Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

114 222-225. §. 7. A mai jognak megfelelő lényeges kedvezmény, hogy a törvénytelen gyermek tartáskövetelése nem szűnik meg az atya halálával, hanem hagyatéki tartozáskép ennek örökösét is terheli (222. §. 1. bek. 1. mondat.). Az utószülött gyermekre ezt külön kell kimondani, mert tartáskövetelése csak születésével vévén kezdetét, az előbb meghalt atyát még nem terhelte (u. o. 2. mondat). Minthogy a 219. §. szerint a tartást az atya vagyoni helyzete és keresőképessége szerint kell kiszabni, külön kellett rendelkezni arról,, hogy mi legyen a kiszabás alapja az atya halála után; a Tj. szerint ezt a kiszabási alapot a hagyatékból származó jövedelem teszi (u. o. 3. mondat) és a tartás meghatározásánál számba kell venni az elvált házastárs tartásdíját, valamint a túlélő házastársnak és a törvényes gyermekeknek megélésére szükséges értékeket. A járadékszerű tartás kiszolgáltatása az örökösre állandó és igen alkalmatlan terhet jelent, amelynél a túlfizetés veszélye mindig fennforog. Ezért a Tj. lehetővé teszi neki facultas alternativa-val a tartás megváltását. Megváltásul az örökös oly tőkeösszeget tartozik fizetni, amely a törvénytelen gyermeket kötelesrészül illetné, ha törvényes gyermek volna (222. §. 2. bek.). Minthogy pedig a kötelesrész kiszabásánál a törvénytelen gyermekek ivadéktár sakul nem vehetők számításba, több törvénytelen gyermek mellett a megváltási összeg minden egyesre nézve a többinek figyelmen kívül hagyásával lenne számítandó, ami az örököst és általában a törvényes gyermekeket nagyon megkárosíthatná. Ezt a helytelen eredményt úgy hárítja el a Tj., hogy ilyenkor a megváltási tőkét minden egyes törvénytelen gyermekre nézve úgy számítja ki, mintha az örökhagyónak valamennyi tartásra jogosult törvénytelen gyermeke törvényes volna és így kötelesrész járna neki. Megjegyzendő, hogy az örökös nemcsak azt a törvénytelen gyermeket köteles eltartani, akivel szemben az atya in concreto már tartásra volt kötelezve, hanem azt is, aki csak az atya halála után vált tartásra jogosulttá (ez a 16. éven felüli gyermekre nézve állhat be, ha jövedelmétől vagy keresményétől elesik). A tartásra jogosult gyermek halála esetére a 223. §. ugyanúgy rendelkezik, mint a törvényes gyermek szempontjából a 160. §. 1. bekezdése. 8. A mai joggyakorlat is megengedi, hogy gyámhatósági jóváhagyás mellett a gyermeknek eltartási követelése egyezsógileg szabályoztassék, különösen, hogy kielégítéskép fizetendő összeggel megváltassék. Gyakran ez a gyermek kiváló érdekében áll, pl. ha a természetes atyának nincs ugyan vagyona, de jelentékeny a keresete, mert így az atya halála esetére is biztosítva van a gyermek megélhetése vagy az anya oly helyzetbe juthat, hogy a kapott tőkével gyermeke jobb eltartását is biztosító jövedelemre tehet szert. Ezt teszi lehetővé a 224. §., melynek 2. mondata a 277. §-ból folyó korlátozás. 9. A Tj. a természetes atyát az anya- és csecsemő védelem általános szempontjából arra kötelezi, hogy az anyának a terhességgel, a szüléssel és a gyermekággyal járó költségeket megtérítse (225. §. 1. bek.). Az anya ehhez képest első sorban annak megtérítését követelheti tőle, amit társadalmi állásához mért eltartásának költségei kitesznek a szülés előtti két hétre, valamint a szülést követő négy hétre. Nem eltartásról, hanem költségmegtórítésről lévén szó, az anya tényleges rászorultsága e követelés tekintetében közömbös. Visszajár továbbá az anyának a szülés költsége, nemkülönben mindaz a kiadás, amely a terhesség ós szülés következtében vált szükségessé (terhességgel járó betegség, gyermekágyi utóbajok). A Tj. ezáltal az anya /