Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

112 213—221. §. tartani lenne köteles, tekintet nélkül arra, hogy a tartásra rászorul-e. A tartás családjogi jellegének következménye az is (218. §. 1. bek. 3. mondata), hogy csak szűkös eltartás jár a törvénytelen gyermeknek, ha oly viselkedést tanúsít természetes atyjával szemben, amely miatt a szülő gyermekét kitagadhatja (155. §. 2. bek.): Egyformán kizárja továbbá a gyermek eltartási követelését — mind a 16 éven aluli, mind a 16 éven felüli gyermek tekintetében — az atyának szolgáltatásra képtelensége. Ezt a szolgáltatási képtelenséget is azonban ugyanazzal a mértékkel kell mérni, mint a törvényes gyermek tekintetében, vagyis a 150. §. alkalmazása mellett (216. §.3. bek.). Minthogy a 149. §. 2. bekezdésének szabálya egyaránt vonatkozik a 216. §. 1. és 2. bekezdéséré: a 16 éven aluli és az azon felüli törvénytelen gyermek tartási követelése közt á tartás előfeltételei tekintetében elvileg nincsen különbség. Mindazonáltal a 16 éven felüli törvénytelen gyermek eltartási követelése két lényeges pontban különbözik a 16 éven aluli gyermekétől. Az egyik különbség, hogy a 16 éven aluli gyermek az eltartási követeléstől semmi körülmények közt nem eshetik el, a 16 éven felülit azonban nem illeti meg eltartási követelés, ha jövedelmétől vagy keresményétől súlyosabb hibájából esett el. A másik különbség a bizonyítási teher szabályozásában nyilvánul. A 216. §. 1. bekezdése értelmében 16 éves koráig a törvénytelen gyermek tartást követelhet annak bizonyítása nélkül, hogy rá van szorulva; de a 3. bekezdés, illetőleg az abban felhivott 149. §. 2. bekezdése biztosítja az atyának ebben a tekintetben az ellenbizonyítás jogát. A 16 évesnél idősebb törvénytelen gyermek azonban a 216. §. 2. bekezdése szerint maga tartozik állítani és bizonyítani, hogy a tartásra rá van szorulva. A törvénytelen gyermek eltartási követelésének családjogi jellege nyilvánul továbbá a követelés kielégítésének rangsorában is. Erkölcsileg visszás, hogy a törvénytelen gyermek kiszorítsa a kielégítés^ bői a legszűkebb törvényes családot. Ezért a Tj. szerint (220. §. 2. bek.) a törvénytelen gyermek eltartási követelése a kiskorú törvényes gyermek és a házastárs (elvált házastárs) eltartási követelésével egyenlő rangú, de azt nem előzi meg. Az igazságosságnak e követelményével szemben nem kell attól tartani, hogy ez a rangsor túlságosan megnehezíthetné a törvénytelen gyermek tartáskövetelésének perbeli érvényesítését. Az atya vagyoni viszonyait a bíró jelenleg is vizsgálni kénytelen ós a Tj. 218. §-a szerint is vizsgálni tartoznék, mert a tartás mértókét ezen viszonyok figyelembe vételével kell megállapítania; ha pedig a vagyonállapot már tudva van, úgy annak a kérdésnek eldöntése, hogy a feleség és a törvényes gyermek tartáskövetelésének figyelembevételével mennyit képes az atya a törvénytelen gyermek tartására fordítani, különösebb nehézséget nem okoz. Azt, hogy az atya eltartási kötelezettsége megelőzi az anyáét ós az anyai rokonokét (220. §. 1. bek.): a 151. §. 3. mondatának analógiájára azért kellett kimondani, nehogy a gyermek a rokonság címén az atya mellett rokonaitól is követelhessen tartást. 5. Minthogy a törvénytelen gyermek nem tartozik a természetes atya családi körébe, nem lehetett rá kiterjeszteni a 157. §. 3. bekezdésének szabályát, hanem-a tartás szolgáltatásának módjára nézve a 157. §. 1. bekezdésének szabályát kellett — kapcsolatban az 1230. §-szal — irányadóul venni, amelyek értelmében a tartást havonként előre pénzben kell szolgáltatni (219. §. 1. bek.). Viszont gyakorlati okokból meg kellett engedni, hogy az atya a tartást három hóra előre kiszolgáltathassa; mert lehet, hogy a gyér-