Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
207-209. §. 107 vagyonának kezelésére és a gyermek képviseletére nézve ugyanazokat a szabályokat, amelyek az atyára állanak, okszerűen az anyára is ki kell terjeszteni, de a 207—212. §-ban foglalt eltérésekkel. 4. A szülők egyenlősítésének elvével ugyan ellenkezik, de máig élő régi jogunkkal megegyező a Tj. 207. §-ának az a rendelkezése, hogy az anyát, ha házasságot köt, ettől kezdve korábbi házasságából származott gyermeke vagyonának kezelésére nézve gyám módjára számadásra kötelezi, tekintet nélkül arra, hogy a házasság érvényes-e vagy sem és e kötelezettsége fennmarad akkor is, ha a házasság utóbb érvénytelennek nyilváníttatik, felbontatik vagy megszűnt. Indoka az, hogy az anya az új családi körtől függő viszonyba kerülvén, férjének az őt a törvény értelmében is megillető családfői állásánál fogva, tartani lehet attól, hogy gyermeke vagyonának hasznait nem ennek érdekében fogná felhasználni. Még megokoltabb az az aggodalom, ha az anya külföldihez ment férjhez és emiatt lakóhelye is külföldön van. Ezért a §. 2. bekezdése feljogosítja a gyámhatóságot, hogy ily esetben a gyermek vagyonának kezelését és képviseletét az anyától elvonhassa, ha az elvonást a gyermek érdekében állónak látja, bár arra egyéb törvényes okot az anya nem adott. Az 1. bek. második mondata feljogosítja a gyámhatóságot, hogy az anyát a számadás kötelezettsége alól felmenthesse, ha az a gyermek érdekével nem ellenkezik. Ilyen eset lehet, ha a jövedelem nem, vagy alig haladja meg a gyermek eltartójának költségét, ha az új férj meghalt ós gyermekei nem maradtak, vagy ha maradtak is, de nem nyernek ellátást az anya családi körében, vagy a saját anyagi helyzetük is olyan, hogy nem kell tartani attól, hogy a gyermeket meg fogják rövidíteni. 5. Az, hogy az anya tanácsadót kérhet maga mellé, nem áll ellentétben a szülők egyenjogúságának elvével. Mai jogunknak is engedménye a nővel, a gyengébb nemmel szemben, hogy az anya a gyermek vagyonát kezelni nem köteles (gyámi törv. 38. §.). Az azonban, hogy az atya is rendelhet végintézkedéssel tanácsadót melléje, már határozottan a szülők egyenjogúságának elvébe ütközik és visszhangja mai jogunk ama rendelkezésének,, hogy az atya az anya mellőzésével végrendeletileg gyámot nevezhet kiskorú gyermeke részére. Az ily atyai rendelkezésnek szülő oka a bizalmatlanság is lehet, de többnyire az atyát nem az az aggodalma indíthatja ilj intézkedésre, hogy az anya e jogával élni nem tud vagy azzal visszaél, hanem inkább az, hogy a tapasztalatlan vagy a gyenge nőnek szükséges támogatást biztosítsa. A Tj. ugyanis az atyarendelte tanácsadónak nem ad az ellenőrző gyámónál nagyobb hatáskört (287. §.)'. Az élet tapasztalata azt mutatja, hogy vannak anyák, akik nagyon szívesen látják az ily atyai intézkedést. Főleg, ha oly vagyona van a gyermeknek, amelynek kezelése nagyobb fáradsággal jár, nagyobb körültekintést vagy különös szakértelmet kivan, az anya mellé megbízható tanácsadó kirendelése inkább megkönnyebbíteni, mint nehezíteni szokta az anya vagyonkezelését. így kell érteni a 208. §-nak azt a rendelkezését, hogy a gyámhatóság az anya mellé tanácsadót rendel az anya kívánságára, vagy ha végintézkedéseiben a gyám megjelölésére jogosult (235. §.) atya kívánta. ^ p : . 6. A tanácsadót a gyámhatóság vagy egy-egy ügyre, vagy az ügyek valamely csoportjára, vagy minden ügyre rendeli ki. De ennek meghatározása nem a gyámhatóságtól függ, mert ha az anya kívánságára történik, csak az általa kivánt ügyben, ha az atyáéra, az általa megjelölt ügyekre nézve rendeli ki a gyámhatóság a tanácsadót. A gyermek vagyonának kezelésére
