Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

108 210—212. §. tanácsadót gondnoki hatáskörrel (210. §.) az atya kívánságára a gyámhatóság nem rendelhet, mert erre az atya csak mint örökhagyó a 182., 286. és 335. §. alapján van jogosítva. Ellenben az anya kívánságára a 211. §. szerint a tanácsadó a vagyon kezelésére is gondnokul való kirendelés formájában kaphat megbízást. Ha a gyámhatóság a tanácsadó hatáskörét a rendeléskor külön nem szabta meg, a kirendelést minden ügyre szólónak kell tekinteni, vagyis a tanácsadó az anyát minden ügyben tanácsával támogatni köteles. A tanácsadó személyének megválasztására nézve a 2-ik bek. szerint a 235. §. 1. bekezdésének szabálya megfelelő alkalmazást nyer. Első sorban tehát az tarthat számot arra, hogy a gyámhatóság tanácsadóul kirendelje, akit az atya ilyenül végintézkedéssel megjelölt. Ha azonban az anya kívánságára kell tanácsadót vagy gondnokot rendelni, személyére nézve az anya kívánságát ugyan tanácsos figyelembe venni, mert a 212. §. értelmében az anya kívánságára a rendelést mindkét esetben hatályon kívül kell helyezni, de nem kell pusztán kívánsága alapján kirendelni, ha egyébként ellene törvényes kifogás fenn nem is forog, amennyiben a tiszt betöltésére nem mutatkozik alkalmasnak. 7. A 210. §. a tanácsadó kötelezettségekép szabja meg, hogy a hatáskörébe tartozó ügyek ellátásánál az anyát tanácsával támogassa. Egyébként az ellenőrző gyám jogállására vonatkozó szabályokat reá is alkalmazni kell. Ehhez képest a 286. §. szerint ügyelnie kell arra, hogy az anya kötelességszerűen jár-e el gyermeke képviseletében vagy a vagyon kezelésénél, de csak a kirendelésekor megjelölt hatáskörön belül; ha tehát nem úgy jár el, tapasztalását az árvaszéknek be kell jelentenie. Alkalmazást nyernek reá a 287. ós 296—297. §-ok is, amennyiben az anya a vagyonkezelésről számolni köteles, a 303. ós 312. §-ok is. Amiből következik, hogy az anya is köteles, még ha az ő kívánságára rendelték is ki a tanácsadót, utóbbinak tanácsait meghallgatni, különösen neki alkalmat adni, hogy a gyermek ügyeinek állásáról tájékozást szerezhessen. A 2-ik bekezdés megállapítja, hogy ha a tanácsadó vagyon kezelésére is kapott megbízást, amit csak az anya beleegyezésével kaphatott, ebben a hatáskörében a gondnok jogállásával bír. 8. A 211. §. az anyát feljogosítja, hogy a vagyonkezeléséről ós a képviseletről ideiglenesen is lemondhat Ebből következik, hogy az anya a lemondást is bármikor visszavonhatja és kívánhatja, hogy a gyámhatóság a vagyon kezelésébe és a képviselet jogának gyakorlásába visszahelyezze ós a lemondás következtében kirendelt gondnokot tisztétől felmentse. 9. Az atyának végintézkedésben kifejezett kívánatára az anya mellé rendelt tanácsadót a gyámhatóság az anya kívánságára tisztétől fel nem mentheti. Ez ellenkeznék az intézmény céljával. A tanácsadó tiszte addig áll fenn, míg maga az anya viszi a vagyonkezelői tisztet és gyakorolja a képviseletet, mert ha már nem az anyát illeti a képviselet joga és a vagyonkezelés, megszűnt a tanácsadó tisztének jogalapja ós célja. Magától értetik, hogy a tanácsadót is törvényes okokból fel lehet vagy fel kell menteni tisztétől, különösen, ha az atya nem kívánta, hogy a gyámhatóság a végintézkedésében megjelölt tanácsadó helyébe szükség esetében mást rendeljen. Az anya kívánságára rendelt tanácsadót és a 211. §. alapján rendelt gondnokot a gyámhatóságnak az anya kérelmére tisztétől fel kell menteni, illetve magát a rendelést hatályon kívül kell helyeznie; de csak az anya beleegyésével helyezheti hatályon kívül, mert az anya kívánsága lévén mindkét esetben a rendelés jogalapja, annak úgy fenntartására, mint megszüntetésére nézve az anya elhatározását kell döntőnek elfogadni.