Képviselőházi irományok, 1910. XXVIII. kötet • 842-876., CXXXIX-CLXIV. sz.
Irományszámok - 1910-842. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése "az állami óvónők illetményeinek rendezéséről" szóló 801. és "a nem állami óvodák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti óvónők illetményeinek rendezéséről" szóló 802. számú törvényjavaslatok tárgyában
4 842. szám. A nem állami óvónők érdekében rendkivül nagy jelentőségűek a 8. ós 10. §-ok intézkedései, a melyek szerint a községi és hitfelekezeti óvónői fizetés egy részének terményekben való kiszolgáltatása csak oly feltétel mellett engedtetik meg, ha ezen terményeket az óvodafenntartó az óvónő közbejötte nélkül szedeti be, továbbá, hogy a jövőben szervezendő óvónői állással egybekötött fizetés kizárólag készpénzben állapitható meg és szolgáltatható ki. Mindkét javaslatban nobilisak, humánusak azok a szakaszok, a melyek a fegyelmi vizsgálatnak a lefolyásáról intézkednek, a melyekben érvényesülni látjuk a védelem szempontjából a legmodernebb jogelveket, a mennyiben az óvónőnek megengedi, hogy az ellene inditott fegyelmi eljárás alatt védőt is nevezhet meg s annak segitségét igénybe veheti. Védő lehet nem ügyvéd is. A tanácskozásban és Ítélethozatalban nem vehet részt a fegyelmi választmánynak az a tagja, a ki az óvónő ellen panaszt vagy vádat emelt. Megjegyzem, hogy a nem állami óvónők fegyelmi eljárás tekintetében — a hitfelekezet által alkotott szabályok alatt áll. Ujitás mindkét törvényjavaslatban az eskü behozatala, melynek alapján minden óvónő kötelességévé tétetik a gondjaira bizott gyermekeket a magyar haza szeretetében nevelni. Az 1891. évi XV. t. ez. 8. §-a azt mondja, hogy »a nem magyar anyanyelvű gyermekek foglalkoztatása összekötendő a magyar nyelv, mint államnyelv ismeretébe való be vezetéssel«, a jelen törvény ideális szempontból kitágitja e fogalmat s megkívánja, hogy ezen rendelkezésen felül minden óvoda ós minden óvónő, tekintet nélkül az óvoda jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás érzelmét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, nemkülönben a valláserkölcsös gondolkodást tartozik felébreszteni és kifejleszteni. Ez a javaslat bölcsen gondoskodik arról, hogy a községi és hitfelekezeti óvodák fenntartói kötelesek az óvodáikban alkalmazott óvónők illetményeit legalább a jelen törvényben megállapított összegekig kiegészíteni. A mennyiben az óvodafenntartó az óvónő fizetésének a jelen törvényben megállapított összegek erejéig való kiegészítésére szegénysége miatt nem képes, államsegélylyel való kiegészítéséért a vallás- és közoktatásügyi ministerhez fordulhat. De nem csak fizetóskiegészitésben, hanem még évi fenntartási segélyben is részesítheti a minister úr a nem állami óvodákat, a midőn kimondja, hogy a vallás- ós közoktatásügyi minister a törvény követelményeinek megfelelő óvodákat, jellegükre való tekintet nélkül, az óvónő fizetésének kiegészítésére engedélyezett segélyen felül, az állami költségvetésben e célra előirányzott összegből évi fenntartási államsegélyben is részesítheti. Ez a segély az óvoda évi fenntartási költségeinek — az óvónő illetményeit ide nem értve — felét meg nem haladhatja. Ennek a törvényjavaslatnak az előnyei meggyőzhetnek bárkit arról a körültekintő gondoskodásról, a mely dr. Jankovich Béla minister urat jellemzi és hogy a kisdedóvóintézetek nagy fontosságát felismerte, bizonyára része van azon tanulmányai közben szerzett és messzemenő tapasztalatokkal gazdagított és gyakorlati irányú felfogásának, hogy örökbecsű ós maradandó alkotás csak az lehet, a szellemi életben éppen úgy, mint egyéb téren, mely alkotás erős megalapozással biztosított pilléreken épül fel. A bizottság a törvényjavaslatokat általánosan elfogadván, a részletes tárgyalás folyamán mindkét javaslaton a következő módosításokat eszközölte:
