Képviselőházi irományok, 1910. XXV. kötet • 747-764., CXXXI-CXXXVIII. sz.
Irományszámok - 1910-751. Törvényjavaslat a találmányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvényeknek az ipari tulajdon védelmére az 1911. évben létrejött nemzetközi megegyezések folytán szükséges módositása és kiegészitése tárgyában
751. szám. 213 nek kormánya azonban az idézett egyezmények beczikkelyezésóvel kapcsolatbán ezen rendelkezés megváltoztatása végett szintén törvényjavaslatot terjesztett a birodalmi tanács elé. Hasonlóképen sürgős feladat annak a hézagnak a betöltése, amely védjegytörvényünkben a nem szerződéses külföldhöz való viszony szabályozatlanságában nyilatkozik. Ide tartozik annak a kérdésnek az eldöntése, vájjon rószesithetők-e s ha igen, mily feltétel alatt nálunk is oltalomban oly államok polgárainak hazájukban lajstromozott védjegyei, a mely államokkal szerződéses viszonyban nem állunk, továbbá a külföldiek itteni képviseletének kérdése. Ezekről intézkedik a jelen törvényjavaslat 4—7. §-a, a melyekről közelebbről a részletes indokolás során lesz szerencséin megemlékezni. '.-'-•". •-, •' Az 1. §-hoz. A Washingtonban revideált párisi főegyezmóny 5. czikke azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az unióbeliek szabadalmai a gyakorlatba vétel elmulasztása miatt a szabadalmi bejelentés napjától számitott 3 éven belül egyáltalán nem vonhatók meg. Minthogy az 1895. évi XXXVII. t.-czikkbe foglalt magyar szabadalmi törvény 20. §-a értelmében a magyar szabadalmak bizonyos ott meghatározott esetekben 3 éven belül is megvonhatok, már Magyarországnak az ipari tulajdonjogok védelmére alakult nemzetközi Unióhoz való csatlakozása alkalmából, legalább az Unióhoz tartozókra kiterjedő hatállyal változtatta meg az 1908. évi LII. t.-cz 4. §-a az idézett törvényszakaszt. Most a szabadalmi törvény 20. §-ának oly módositását hozom javaslatba, a mely mellett a magyar állampolgárok, kik az Unió-egye ^menyek kedvezményeit belföldön maguk részére nem igényelhetik, hazájuk törvénye alapján is az unióbeliekkel egyenlő elbánásban részesüljenek. Ezt czélozza a törvényjavaslat 1. §-a és pedig olyképpen, hogy a gyakorlatba vétel elmulasztása, vagy használati engedély megadásától való vonakodás esetén a szabadalom csak három év eltelte után és ezen határidő eltelte után is mindkét esetben csak akkor vonható meg, ha a szabadalomtulajdonos tétlenségének okait nem igazolja. A 3 évi határidő, összhangzásban a párisi egyezmény fentemiitett 5. czikkével, a szabadalom bejelentésének napjától lesz számitandó Megjegyezni kivánom, hogy ez az összhangzatosság a 3 évi határidő kezdőpontiának számitásánál nemzetközi szerződós és beltörvónyhozási rendelkezés között nem feltétlen szükségesség, miután e három évi határidőnek például a szabadalom megadásának közhírré tételétől való számitása a szerződésinél messzebb menő kedvezményként jelentkeznék. A 2. §-hoz. A párisi főegyezmóny 6. czikkének 2. pontja előirja, hogy a védjegy megkülönböztető képességének megítélésénél az összes ténykörülményeket, különösen a védjegy használatának az időtartamát kell tekintetbe venni. Ez a rendelkezés azoknak a védjegyeknek a védelmét czélozza, a melyek a védjegytörvényekben foglalt tiltó rendelkezéseknek szigorú alkalmazása esetén esetleg nem felelnének ugyan meg az oltalmazhatóság előfeltételeinek, de a melyeknek ezen fogyatkozását a hosszabb használat, vagy egyéb körülmények (pl. a kiterjedt reklám) pótolta, úgy, hogy ezek a
