Képviselőházi irományok, 1910. XXV. kötet • 747-764., CXXXI-CXXXVIII. sz.

Irományszámok - 1910-750. Törvényjavaslat az ipari tulajdon védelmére Washingtonban 1911. évi junius hó 2-án aláirt nemzetközi megegyezések beczikkelyezéséről

200 ; 750. szám. a régi egyezmény magyar fordítása azonban eddig is a »szabályszerűen bejegyzett kifejezést használta, a módositás tehát reánk nézve csak stiláris változtatás jellegével bír. Fontos ujitást tartalmaznak a 6. czikk 2. és köv. bekezdései. A régi egyezmény az 1. bekezdésben lefektetett alaprendelkezést, a melynek értelmében a származási országokban bejegyzett védjegy az összes Unió-országokban »úgy mint van«, jegyzendő be ós oltalmazandó, fentartja az uj szöveg is (első bekezdés) Ezt az elvi jelentőségű rendelkezést a régi egyezményhez tartozó zárjegyzőkönyv hitelesen akként értelmezte, hogy a származási országban bejegyzett védjegy egyedül azon okból, mert az alkotórészeit képező jelek szempontjából az illető állam törvényei által előirt követelményeknek nem felel meg, az oltalomból ki nem zárható, feltéve, hogy az a származási ország törvényeinek megfelel és ott bejegyeztetett. Ettől a kivételtől eltekintve, a mely csakis a védjegy külalakjára vonatkozik, az egyes országok saját törvényhozása nyer alkalmazást. Ezen rendelkezések gyakorlati alkalmazásában az egyes országok joggyakorlatában nem volt egyöntetűség, mert a fentebb idézett elvi kijelentések az oltalommegtagadás eseteit és az egyes országok elbírálása alól kivont eseteket egymástól pontosan el nem határolván, eltérések mutatkoztak abban a tekintetben, hogy bizonyos védjegyek, pl. a kizárólag betűkből és számokból álló árúmegjelölések azokban az országokban, a melyek ily védjegyek bejegyzését honosaiknak nem engedték meg, bejegyzendők-e, vagy sem. Az elvi kijelentés helyett tehát czélszerűnek látszott azokat az okokat, a melyek alapján a védjegytől az oltalom megtagadható, egyenként felsorolni. A kizárási okok úgy a köz-, mint a magánérdekek figyelembevételével lettek összeállítva s a magyar védjegytörvények rendelkezéseivel teljesen összhangban vannak. Ezen kizárási okok egyébként a következők: 1. Harmadik személyek szerzett jogainak megsértése abban az országban, a hol az oltalom igényeltetik. Magyarországon ezen az alapon bizonyos esetekben hivatalból, más esetekben a jogaiban sértett fél indítványára van helye az oltalom megtagadásának. Hivatalból való visszautasításnak van helye az 1895. évi XLI. t.-cz. 7. §-ában felsorolt esetekben, vagyis akkor, ha valamely a tulajdonos kérelmére, megújítás elmulasztása vagy átírás meg nem történte miatt törölt védjegyet, a melynek bejegyeztetésére a törléstől számított 2 éven belül csak a régi tulajdonos, vagy ennek jogutóda van jogosítva, ugyanazon árúnemre az említett határidőn belül más valaki jelent be. Magánpanaszra a külföldi védjegy az 1895. évi XLI. t.-cz. 3. ós 4. §-ai értelmében akkor utasítható vissza, ha az valamely korábban ugyanazon árúnemre bejegyzett védjegygyei azonos, vagy ahhoz hasonló, vagy ha azt Magyarországon — habár belajstromozatlanul — más valaki régebben használta ós árúinak ismertető jelévé tette. Ugyancsak magánpanaszra zárható ki a külföldi védjegy az oltalomból, ha az 1890. évi II. t.-cz. 10. §-ában említett termelő, iparos vagy .kereskedő nevét, czégót, czímerót vagy üzletének (vállalati telepének) megjelölését vette fel valaki jogtalanul védjegyébe. Természetes, hogy a magánérdekek és korábban szerzett jogok megsértése esetén nemcsak a védjegy -visszautasításának, hanem későbbi törlésének is helye van minden időbeli korlátozás nélkül, hacsak a magánjogok érvényesítésére bekő törvényeink nem szabnak meg határidőt, a mint pl. az