Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-742. A külön bizottság jelentése az országgyülési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyában
«33S 742. szám. tralizáció, hanem sok olyan megengedhetetlen eljárást és befolyást is lehetetlenné tesz, mely eddig a választás eredményére zavarólag hatott; azáltal pedig, hogy mindenki a maga lakóhelyéhez sokkal közelebb fekvő központban fog leszavazhatni, a választói jog gyakorlását könnyitjük meg. így ezzel a lépéssel a népakarat megnyilatkozásának tisztaságához, de az általánossághoz is hozzáadunk valamit. -,•-,:• A decentralizáció legegyszerűbb rendszere a közsógenkinti vagy legalább körjegyzőségenkinti szavazás lenne. Minthogy azonban minden egyes szavazókörre külön összeiró és szavazatszedő küldöttségre van szükség és kérdés, hogy minden községben és körjegyzőségben akadna-e erre a célra vállalkozó, elégendő számú, alkalmas egyén, a javaslat, igen helyesen, tág teret enged a szavazókörök beosztására hivatott hatóságoknak, hogy az egyes városokat, nagyközséget vagy körjegyzőséget, a szükségességhez, illetőleg célszerűséghez képest több körre szétosszák, illetőleg, különösen a községeket és körjegyzőségeket egy körré egyesitsék. Kész örömmel kell fogadnunk, hogy az 1874 : XXXIII. t.-c. azon álláspontja, amely szerint a választás adminisztrációja autonóm szervekre, bizatik, a jelenlegi javaslat szerint is megmarad Ezen autonóm szervnek, a központi választmánynak, a választói jogot jogot érintő határozatai ellen az 1874 : XXXIII. t.-cikk szerint a m. kir. Kúriához volt feljebb vitelnek helye. A törvényjavaslat ezzel szemben úgy intézkedik, hogy ezen feljebbvitel helyett a m kir. közigazgatási birósághoz intézendő panasz jogát állapítja meg. Nem szükséges bővebben indokolni, hogy— közjogról és nem magánjogról lévén szó — elvileg és gyakorlatilag az a helyes eljárás, ha a választói jog vitás kérdéseiben való végleges döntést a közigazgatási biróságra ruházzuk. Az 1874. évi törvényhozás, közjogi biróság hiányában, csakis az akkori egyedüli legfőbb bíróságunkat a Kúriát választhatta erre a célra; azóta azonban közjogi bíróságunk szerveztetvén, természetes, hogy a választói jogkérdéseknek is ez legyen legmagasabb fóruma. A törvényjavaslat az 1874 : XXXIII t.-cikknek is megfelelően, az állandó névjegyzékek rendszerének álláspontjára helyezkedik. Az állandó névjegyzékek kiigazítása a javaslat szerint évenkint történnék és pedig olyanformán, hogy a kiigazítási munkálatok már márciusban kezdődnek és végképen decemberben fejeződnek be. Oly hosszú időköz ez, mely egyetlen külföldi államban sem honos és ezáltal szinte garantálva van, hogy a névjegyzékek valóban tökéletesen ós pontosan legyenek összeállíthatók. A névjegyzékek, tervezetének összeállítását, azaz a választók összeírását, a javaslat - ugy, mint az az 1874 : XXXIII. t.-cikkben van szabályozva — a központi választmány által kiküldött összeiró küldöttségekre bizza, következetes maradván ezzel ahhoz az álláspontjához, hogy a választás adminisztrációját külön célú önkormányzati szervek végezzék. Külföldön ezzel a feladattal jóformán mindenütt községi és városi szervek vannak megbízva. A törvényjavaslat intézkedését annál is inkább indokoltnak tartjuk, mert községi szervezetünk jelenleg még sok helyen oly primitív, hogy teljes joggal kételkedhetünk abban, vájjon a községi elöljáróságok mindenütt megbízhatóan tudnának-e ennek a hivatásnak megfelelni. Közeledést mutat mégis a javaslat ahhoz a rendszerhez, mely a választók összeírását községi feladatnak tekinti annyiban, hogy az illetékes községi, illetőleg körjegyzőt az összeiró küldöttségbe hivatalból tagul kirendeli.
