Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-742. A külön bizottság jelentése az országgyülési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyában
742. szám. 339 A gyakorlat eddig is jóformán mindenütt az volt, hogy a központi választíuány célszerűségi szempontból a jegyzőt az összeiró küldöttség tagjává megválasztotta. Ahol ez nem történt meg, ott is az volt a kényszerű, helyzet, hogy a küldöttség a jegyző helyi ismereteit, kimutatásait és okiratait munkájánál felhasználta, mert e nélkül az összeírás alig volt foganatositható. Amidőn tehát a javaslat a jegyzőt az összeiró küldöttségnek hivatalból tagjává teszi, ezáltal célszerűen illeszti bele ennek a községi tisztviselőnek helyi, valamint szakismereteit a küldöttség autonóm működési hatáskörébe. Uj intézkedése a javaslatnak, hogy az összeiró küldöttségbe csak olyan egyén választható, aki, ha az illető szavazókörben tömegesen vannak magyarul nem tudó választők, ezek nyelvét érti. Ez az intézkedés alkalmas arra, hogy mindazon panaszoknak elejét vegye, melyek az irányban merülhetnek fel, hogy egyik vagy másik honpolgár az állami nyelv ismeretének hiánya folytán eshessek el a választói jogtól. A javaslat 44. í-a intézkedik az iránt, hogy a választóknak a névjegyzékbe való felvétele és a névjegyzékből való kihagyása a .rendelkezésre álló hivatalos adatok felhasználásával hivatalból, amennyiben pedig hivatalos adatok nem állanak rendelkezésre, az érdekeltek jelentkezése (3S SJ'Z elitjei" luk szolgáltatott adatok alapján történik. Tehát mindenütt, ahol az összeirás hivatalos adatok alapján lehetséges, az érdekelteknek jelentkezniük nem kell és csak azok, akiknek személyi adatai hivatalból meg nem állapithatók, lennének alávetve annak a kényszernek, hogy a küldöttség előtt megjelenjenek. Amint csak némileg is komplikáltabb választójog van valahol érvényben, teljesen lehetetlen elképzelni, hogy az összeiró küldöttség a maga munkáját tisztán hivatalos adatok alapján végezze. Ahol, ha egyob nem is, csak az irni-olvasni tudás kelléke követeltetik meg a választóktól, ezt a kelléket másként, mint jelentkezés és személyes igazolás útján megállapítani nem lehet. A bizottság igy nemcsak teljesen elfogadhatónak, de egyedül lehetségesnek találta a javaslat J álláspontját, mely a hivatalos össztirást teszi főszabálylyá, de ahol a hivatalos adatok elegendők nem lehetnek, kisegitésképen a jelentkezés alapján való összeírást is megállapítja. Mégis, hogy ez a jelentkezési kényszer lehetőleg szűk körre szoríttassák, a bizottság a kormány indítványára az eredeti javaslaton ez irányban lényeges módosításokat tett, amelyeket jelentésünk további folyamán a módosítások előterjesztése alkalmával részletesen indokolni is fogunk. A törvényjavaslat ötödik fejezete a szorosan vett választási eljárást szabályozza abban a sorrendben, amint a választás végbemenni szokott. A választások kitűzését a javaslat lényegében az 1874 :XXX11L t.-c. intézkedéseinek megfelelően szabályozza. Abban a kótsógkivüi fontos kérdésben, hogy a választás vezetését kik intézzék, a javaslat továbbra is ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy a választás vezetése ne közhivatali szervekre, hanem autonóm szervezetre legyen bizva, s ehhez képest ugy intézkedik, hogy a választási küldöttséget ós a szavazatszedő küldöttséget a központi választmány alakitja meg ós osztja be. A javaslat azon intézkedései ellen, amelyek a választási elnöknek azt a jogát állapítják meg, hogy bizonyos esetekben a jelöltet visszautasíthatja, aggá43*
