Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-742. A külön bizottság jelentése az országgyülési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyában
742. szám. 337 engedményeket tenni azáltal, hogy a csupán irni és olvasni tudó iparost vagy kereskedőt választói jogosultsághoz juttassa akkor is, ha nincs is legalább 20 korona állami adóval megróva, hanem vagy legalább egy segédmunkást állandóan alkalmaz, vagy egy adónemből legalább 10 korona adót fizet. A bizottsági tárgyalások rendjén felmerült, aggályok folytán a bizottság elejtette a területi cenzusra vonatkozó intézkedést, amit alább a részleteknél indokolni is fogunk. A tárgyalások folyamán az erdélgrészi, s esek között különösen a szász nemzetiség lakta kerületek képviselői részéről súlyos aggályok merültek fél arra nézve, hogy a vagyoni cenzus leszállitása és az értelmiségi kellék alacsony volta miatt a választók számának a jelen álapottal szemben beálló nagy szaporodása ezen kerületekben a magyarság és szászság eddigi fölényét a jövőben veszélyezteti és a választási küzdelmekben velük szemben a sokkal alacsonyabb szellemi szinvonalon álló tömegek nyers ereje fog győzelmet aratni. Ezek vezetése pedig könnyen olyan kezekbe fog jutni, akik a magyar állameszme megtagadásával nem a magyar nemzeti állam érdekében, hanem irredentista irányzatok szolgálatában az összeolvadás helyett a szétszakadás útját fogják előkésziteni. A bizottság teljesen átérezte ezen aggodalmak jogosultságát, amelyek csak még jobban rávilágitottak azokra a nagy nemzeti szempontokra, amelyek a reform megalkotásánál figyelembe veendők, azokra a veszedelmekre, amelyekkel egy nagyobb lépés megtétele jár, s amelyek a kormányt is a kiterjesztés határainak megszabásánál vezették, — mégis bizott abban, hogy a kultúra haladásával és céltudatos, megbékitő politika segélyével a nemzetiségek értelmiségének az a része fogja a vezetést elnyerni, amely a magyar nemzeti állam történeti hagyományaitól áthatva, meggyőződéssel támogatja azt a politikai irányt, amely a hazában élő nemzetiségek nyelvét, szokásait ós kultúráját tiszteletben tartva, a magyar nemzeti állam fogalmában kivánja egyesiteni a különböző nemzetiségekhez tartozó polgárokat. Ezért a bizottság magáévá téve a kormánynak ez irányban tett kijelentéseit, politikai szempontból helytelennek, sőt veszélyesnek tartotta volna általános, —• osztály-, faj- és nemzetiségi külömbségek tekintetbe vétele nélkül mindenkire egyenlő, — szabályok és kellékek helyett, egyes országrészekre vagy vidékekre különös rendelkezéseket alkalmazni. Ugyanez a liberális, különösen az alacsonyabb műveltségi fokon -álló rétegek jogos érdekeit szem előtt tartó felfogás vezette a bizottságot akkor is, amikor a szenvedő választói képesség kellékeinek megszabásánál stiláris módosítástól eltekintve, magáévá tette a kormány javaslatát és nem fogadta el azokat a módosításokat, amelyek a parlament erkölcsi és szellemi színvonalának emelése végett magasabb kellékeket kivántak e jogosultság feltételeivé tenni. Örömmel és megnyugvással vette tudomásul a bizottság a javaslatnak a szavazókörök beosztására, valamint a választási elj vonatkozó helyes, a választók szabadságát minden irányban biztositó pontosan körülirt rendelkezéseit is. A választásnak decentralizációja rég óhajtott vágya mindazoknak, akik a jelenlegi választások lefolyását ismerik. A választókerület székhelyére tömegesen összecsőditett választók jóformán minden móltóságától, a közjogi aktushoz illő minden diszes külsőségtől fosztják meg a választási eljárást. De nemcsak a választások külső diszét fogja megmenteni ez a decenKTépVh. iromány. 1910—1915. XXW. kötet. 43
