Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-742. A külön bizottság jelentése az országgyülési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyában
334 742. szám. bizhatóságuk révén biztosítékot nyújtanak arra, hogy e joggal nem a magyar állam kárára és rovására fognak élni, s mórlegelni tudják a magyar nemzeti állam mindnyájunk által féltett nagy érdekeit. Kizárólag ez a szempont: a magyar nemzeti állam jól felfogott érdeke szolgált vezetőelvül a javaslat rendelkezéseinek megállapitásánál, s a bizottság is tárgyalásai folyamán ezen elvnek szem előtt tartásával vonta birálat alá egyrészt a javaslat rendelkezéseit, másrészt a javaslattal szemben felmerült aggályokat és kifogásokat. Ez utóbbiak sorában sokszor találkoztunk azzal a váddal, hogy a választói jogosultság körének megállapitásánál a kormány ós azt támogató többség azért nem megy a kiterjesztés megkivánt határáig, mert egy olyan intelligencia befolyását akarja biztosítani, amely csak saját önző osztályérdekeit ápolja, s amidőn ennek befolyását mesterséges eszközökkel kivánja fenntartani, a párturalom biztositása képezi a javaslat rendelkezéseinek alapját ós célját. Bár ezek a kijelentések tartalomnólküli frázisok, fogadjuk őket azzal a komolysággal, amelylyel minden a mi álláspontunkkal ellenkező véleménynyel is foglalkozni kötelességünk. Mindenekelőtt megállapítani kívánjuk azt, hogy az a gúnyosan csúfolt történelmi középosztály, amely 1848-ban a korszellem hatása alatt lemondva előjogairól, olyan terheket vállalt, amelyeknek súlya alatt a bekövetkezett mostoha viszonyok folytán majdnem összeroskadt; a társadalomnak épen az a rétege az, amely szervezve nincs, s amelylyel szemben az összes többi foglalkozási ágak részint magán-, részint hatósági szervezetekben csoportosulnak. Ezért ebben az osztályban igazi osztályöntudat alig fejlődhetik ki. Ha pedig a középosztály szót abban a nagy általános értelemben veszszük, amelyben a változott viszonyok folytán szabadfoglalkozásúak kai, iparosokkal, tisztviselőkkel, bérlőkkel ós új földesurakkal bővülve előttünk áll: nyugodt öntudattal elmondhatjuk, hogy ez az életerős, törekvő, a kor követelményeivel számoló, becsületes munka által megnemesitett és a magyar nemzeti géniusz hatalmas átalakító erejével mindjobban egységessé váló nagy intelligencia kétségkívül hivatottsággal bir arra, hogy a nálánál kultúrában szegényebb társadalmi osztályokat vezess'e, s igy nem fogadhatunk el olyan megoldásokat, amelyek ezen intelligencia jogos befolyása helyébe a számok brutális erejét állítanák, ós a vezetést esetleg a hiszékeny nép naivitásával visszaélő politikai kalandorok kezébe adhatnák. Komoly oldalról hallottuk hangoztatni azt a felfogást, hogy miután ma tulaj donképen csak az ipari munkásság az az új osztály, amely tudása, politikai iskolázottsága ós osztályöntudata révén megérett arra, hogy választói joghoz és ennek révén a parlamentben képviselethez is jusson, legcélszerűbb volna az angol példát utánozva, a városokon mint ipari gócpontokon kezdeni a reformot és később, például 10 óv múlva kiterjeszteni a vidékre is. Igaz, hogy az ipari ós mezőgazdasági munkás kulturális nivója között igen nagy a különbség ós a javasolt módozat mellett épen azok a néprétegek, amelyek ma műveltségük alacsony foka miatt a demagógia áldozataivá lennének, számításon kivül volnának hagyhatók, mégis nem szabad elfelednünk azt, hogy nagyon bajos kiválasztani a városok közül azokat, amelyek ipari gócpontok, s hogy ilyen kiválasztás mellett a kisiparosok azon része, amely nem ilyen gyárvárosban lakik, méltánytalan ós indokolatlan mellőzésben részesülne a gyári iparosmunkással szemben, s hogy a mezőgazdasági munkásoknak is van egy tekintélyes kontingense, amely rendelkezik azon feltételekkel,
