Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-742. A külön bizottság jelentése az országgyülési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyában

742. szám. 335 amelyek miatt a gyári iparos munkásság higgadtabb részét mindannyian a politikai jogok részeseivé tenni óhajtjuk. A bizottsági tárgyalások rendjén felvetődött az az eszme is, miszerint parlamentünk mai viszonyai nem alkalmasak arra, hogy egy ilyen, nemzeti életünkre oly nagy horderővel biró javaslat tárgyalás alá vétessék, mert nincs meg a kellő nyugalom arra, hogy a különböző álláspontokat elfoglaló tényezők egymással olyan kompromisszumra léphessenek, amelynek eredménye olyan reform lenne, amely ezt a nagy kérdést hosszabb időre nyugvó ponthoz juttatná. A bizottság ezzel a felfogással szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyrészről teljes megnyugvással ilyen mélyreható reform nem is oldható meg, mert elégedetlen osztályok mindig lesznek, de másrészről a közmegnyugvást sokkal jobban szolgálja ennek a közóhajt képező reformnak a megoldása, mint annak elodázása. Maga az a tény, hogy a parlament tagjainak egy része nem kivan azzal a jogával élni, hogy a napirendre tűzött javaslatok tárgyalásában érdemleges részt vegyen, nem menti fel a többséget azon kötelezettsége alól, hogy a programmjába felvett kérdéseket megoldja és pedig úgy, hogy a magyar nemzeti állam érdekeit megóva, minden jogos igényt lehetőleg kielégítsen. Nem tévedünk, ha azt állitjuk, hogy a választójogi reform kitűzött céljának csak akkor felel meg, ha a törvényhozásban a nemzetet alkotó összes társadalmi osztályok súlyuk és számuk szerint képviselve lesznek, úgy azonban, hogy a törvényhozás az egységes magyar nemzeti állam gondolatának hü kifejezője legyen. S mert ez a cél s mert épen ennek folytán a reform mikéntjétől függ az, hogy nemzeti államként élhetünk-e tovább ós telje- . sithetjük-e kötelességünket a nyugat ós kelet ütköző pontján, avagy nemzetiségi állammá váljunk, amelyet szertehuzó erők rövidesen a szomszédok martalékává tesznek, körültekintő gonddal kell a célhoz vezető eszköznek, a választó jognak tartalmát ós terjedelmét megszabni. Ha azt kérdezzük, hogy a jelenlegi választókon kivül kik azok, akik jogos igényt tarthat- . nak arra, hogy választójoghoz jussanak, — a gazdasági fejlődés szem előtt tartásával — válaszunk csak az lehet, hogy ilyenekül tekintendők a parlamentben eddig képviselethez nem jutott munkásosztálynak azon tagjai, akik műveltségük, fegyelmezettségük és az állameszméhez való hűségük folytán e jog gyakorlására érettek, mig viszont távol tartandók azok, akik a fenti kellékek hiányában a felekezeti ós nemzetiségi demagógia vak eszközei lennének. E kettős szempont figyelembevételével vitte keresztül a javaslat a szelekciót s a kormány által a tárgyalások rendjón előterjesztett, alább részletesen ismertetett jelentős módositásokkal a javaslat egy nagy korszakos lépést tesz a jogkiterjesztés útján a nemzeti demokrácia felé, de megóva a magyar állam nemzeti jellegét, a parlamenti intézmény nemzeti fejlődését biztositja. Vannak, akik ezen utóbbi szempontból a választójogot a magyarul irniolvasui tudáshoz óhajtanák fűzni, de szabadjon azon megdönthetetlen érve ken kivül, amelyekkel a javaslat indokolása ezen felfogással szembeszáll, csak rámutatni arra, hogy alkotmányunk egész történeti fejlődése rendjón a magyar nemzeti állam a benne egyesült nemzetiségeket sohasem kónyszeritette a magyar államnyelv elsajátítására ós hogy akárhányszor hallottunk klasszikus magyar nyelven fejtegetni olyan elméleteket, amelyeknek minden gondolata a magyar állam egysége ellen intézett merónyletszámba megy. Maga az irni-olvasni tudás egyébiránt a legelemibb műveltségnek sem biztosítéka, annál kevésbbó a közdolgok intézésében való részvételhez szükséges érettségnek és higgadtságnak.