Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-741. A közoktatásügyi bizottság jelentése a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók illetményeinek rendezéséről szóló 731. számú törvényjavaslatról
314 741. szám. Apponyi-féle törvény szerint az államiak maximális fizetése volt 2.400 korona, a felekezeti tanitóké 2000 korona. A mai fizetésrendezést, a mely a felekezeti tanitót egyszerre az állami tisztviselőkhöz hasonlóan, szolgálati évek száma szerint, rendszeres fizetésben részesiti, a mai külpolitikai és az ország jelenlegi súlyos anyagi viszonyai között, csakis a kérdés szociális ós kulturális fontosságának és gróf Zichy János minister úr államférfiúi mély belátásától irányitott felfogásának karöltött érvényesítésével, vihette keresztül. Szeme előtt lebegett az egységes fizetési elv, a melyet kezdettől végig egész teljességében végrehajt. A legutolsó tanyán vagy az erdélyi havasokban működő tanitó is egyforma fizetéssel kezdi működését, mint a Budapest mellett működő állami tanitó. Különbség közötte csak'annyiban van, hogy az, a III. fizetési fokozatban nem úgy, mint az állami, 12 évig, hanem 15 évig marad — de úgy, hogy 38-ik évi szolgálatában eléri az állami tanítókéval teljesen egyenlő legmagasabb fizetést, a 3.200 koronát. 1893. év előtt kapott a felekezeti tanitó tehát 200—300 korona fizetést, 1893. év után 600 korona fizetést ós 100 koronás ötödéves pótlókot — az 1907. év után 1,000 koronás alapfizetést és korpótlékokat, most pedig feljut a tanitó 3.200 koronáig. Nézzük most már közelebbről e törvényjavaslatnak egyéb előnyeit: A községi és felekezeti tanitókra háramló előnyök általában majdnem ugyanazok, mint az állami tanitók előnyei. A mi a minősítést illeti, ez a javaslat tiszteletben tartja a hitfelekezeti iskolafenntartók azon jogát, hogy tanítóikat maguk is minősítsék. Hogy a kir. tanf. és az iskolafenntartó hitfelekezet illetékes hatósága által eszközölt minősítés egymással összehasonlítható legyen, kötelesek lesznek a minősítést egymással közölni. Ha a fizetést az iskolafenntartó pl. a hit felekezet adja, az előléptetés joga az iskolafenntartóé — ha a fizetési többlet államsegélyből lesz fedezendő, az előléptetés joga a ministeró, de minden esetben köteles meghallgatni az illetékes egyházi főhatóság előzetes véleményét is. Ha a minister valamely tanitót működés vagy meg nem felelő szolgálati magatartás miatt nem léptetne elő, az nemcsak azt jelenti, hogy az előléptetéssel járó többlet fedezésére nem engedélyez államsegélyt, hanem ezen fizetésrendezós lényegéből folyólag megszünteti a tanítónak ezen többlethez való igényét nemcsak az államkincstárral, hanem az iskolafenntartóval szemben is. A minősítésre vonatkozólag a tanítóság oly eredményeket ért el, a milyenek semmi más közigazgatási ágnál sem tapasztalható. Ha a tanitó minősítése megfelelő — az egyes osztályokban eltöltött szabályos idő elmultával, okvetlenül előléptetendő. Végtelen nagy liberalizmusról tesz tanúságot a miniszter ur ő éx.-ja, a midőn a 11. §. végén felveszi azt az intézkedést, hogy ellentétes minősítés esetében — az ő döntése, amelyet nem a közigazgatási bizottság javaslatára, hanem az iskolafenntartó és a kir. tanfelügyelő javaslatára hoz — az előléptetés szempontjából kötelező lesz. Evvel a tauitóság érdekeit bármily iskolafenntartóval szemben védelmezni óhajtja. A minősítés megállapításánál a minister ur az állami tanítókhoz hasonló módon azt óhajtja, hogy a minősítés itt se legyen titkos és hogy a hitfelekezeti tanítóknak is jogukban legyen, ha a két minősitós közül bármelyiket is magára nézve az előléptetés szempontjából sérelmesnek találná, a minősítés megállapítását, fegyelmi utón való megállapítását kérni.
