Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-741. A közoktatásügyi bizottság jelentése a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók illetményeinek rendezéséről szóló 731. számú törvényjavaslatról

741. szám. 315 A legnagyobb előzékenység mutatkozik abban a régi tanitókkal szemben, hogy az 1893. év előtti éveket is hajlandó némileg honorálni, nyugdíjba számitható személyi pótlék engedélyezésével — de még avval is, hogy a tanítói javadalmazást nem értékeli újból — a mi a tanítókra óriási veszteséget jelentene. Ha a minister úr csak rideg számvetési ós nem a méltányosság ós a tanítói munka megbecsülése szempontjából rendezte volna az illetményeket — akkor az illetmények megállapításának alapjául kellett volna szolgálnia az úgynevezett haszonbérértóknek vagy a mai forgalmi értéknek — a mivel talán az összes tanítók jogosan legalább 200—300—400 korona kevesebb kiegészítéshez jutottak volna. Ha tehát ettől az új értékeléstől elállt, olyan ajándékot nyújtott a régibb tanítóknak, a mely őket jogosan meg nem illethetné. Mint rendkívüli előnyt kell felemlítenem azt a tényt, hogy a minister úr éppen úgy, mint az állami tanítókra vonatkozó törvényjavaslatban, biztosítani akarja a tanítóknak az 1907. évi XXVII. t.-cz. által nekik járó illetményt. A minister az iskolafentartók irányában előzékenységében annyira megy, hogy nem kívánja, hogy az iskolafentartók újból beigazolják szegénységüket, hanem ha a hitfelekezetek bármely czímen államsegélyt élveztek, a szegénységet beigazoltnak veszi. Újításként kiemelhetem hogy a közalapokból ós alapítványokból fentartott tan- és nevelőintézeteknél eltöltött szolgálati idő is beszámittatik az előléptetésnél — a mit az 1907 : XXVII. t.-czikk nem enged meg. A felekezeti iskolákban a kántori intézmény teljes elkülönítése nem állami feladat. Csernoch János, a mostani herczegprimá s, 1907. évi április 17-én a képviselőházban tartott beszédében azt mondja, hogy ő »a felekezeti tanítókat az illető egyházak szolgáinak tekinti, olyan értelemben, a kik idejüket, szolgálatukat egyházuk javára óhajtják fordítani, a kik az egyháztól különböző segélyekben részesültek ós kijelenti, hogy az egyház joggal elvárhatja tőlük, hogy tekintetük ne legyen csak a fizetésre irányítva, de arra is, hogy szolgálataikat az egyháznak szenteljék*. Panaszkodnak a felekezeti tanítók — de azt hiszem, hogy csak az a része, a mely minden áron gáncsoskodni akar — hogy ők az állami tanitókkal inferioritásban vannak. Fizetésben oly csekély a differenczia, hogy az nem ok, hogy ezt a tervezetet gáncsolják, mely őket oly magasra emelte. Arra is kell gondolni, hogy a felekezeti tanítók, a mellett, hogy majdnem egyforma fizetést kapnak, mily előnyben vannak az állami tanitókkal szemben. A felekezeti tanítókat az állam nem helyezheti át tetszése szerint, mint a hogyan áthelyezheti saját tanítóit, ők tehát bizonyos stabilitást nyernek s igy a családalapításban is előnyben részesülnek. Az állami tanitó nehezen jut kántori mellékfoglalkozáshoz — a felekezeti kántor is lévén, a tervezet, az 1000 koronán felüli többletet a tanítónak meghagyja a fizetésbe való — beszámítás nélkül A minősítés tekintetében a' fizetés megállapításánál a minister szeme előtt ugyanazok a szempontok lebegtek, mint az állami tanítók javadalmazásának megállapításakor. A lakbérre vonatkozólag pedig a javaslat kimondja hogy az iskolafentartóknak jogában áll tanítóiknak az állami iskolai tanítókhoz egyenlő lakásbért biztosítani, e tervezet csak azt a minimumot akarta stipulálni, a melyet kell az iskolafentartónak minden tanitó részére biztosítani. 40* l'"-. - •-;; -