Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról

118 732. szám. nem ismert. Annak a tudományos propagandának, amelyet egyes szakemberek (Bérenger, F. Dreyfus, Julhiet, Joly, Kleine) a Musée social, a Sociétó générale des prisons és a VII. nemzeti patronage kongresszus tanácskozásaival megindítottak, volt az eredménye, hogy 1906-ban a párizsi ügyészség kezdeményezésére külön vizsgálóbírók bízattak meg a fiatalkorúak bűnügyeinek ellátásával. Ennek a rendelkezésnek különös fontosságot az 1898. évi április 19-iki törvény biztosított, amely a vizsgálóbírót feljogosította, hogy a 16 évnél fiatalabb vádlott gondozását (droit de garde) ideiglenesen jótékony intézetre, az Assistance publique-ra vagy magánszemélyre bizhassa, ha belátási képessége meg nem állapítható. Néhány hónappal a fiatalkorúak vizsgálóbíráinak e speciálizációi'a után ugyancsak rendeleti úton valósult meg az ítólőtanács speciálizációja a párizsi Cour correctionelle kebelében, amelynek nyolcadik tanácsa működött, mint a fiatalkorúak bírósága s a fiatalkorúak ügyeiben a hétnek egy napján ítélkezett. A fiatalkorúakat, akik a nyolcadik tanács elé kerültek, egyenként állították a bíróság elé s a nyilvánosság korlátozása érdekében is történtek intézkedések, amennyiben a puszta kíváncsiságból résztvevő hallgatóságot nem engedték a terembe. További lépés történt a fiatalkorúak külön bíróságának kiépítése tárgyában 1909-ben, amidőn a Cour d'Appel egy tanácsa bízatott meg a fiatalkorúak ügyeivel, amety ugyancsak a hétnek egy meghatározott napján az ülés kezdetén ítélkezik a fiatalkorúak felett. Párizsban a Tribunal de la Seine illetékességi területén a bíróságnak speciálizációját követte az előkészítő eljárásnak ugyancsak rendeleti úton keresztül vitt kiegészítése. A szajnai törvényszék elnöke által 1909-ben kiboosátott rendelet nyomatékosan hangsúlyozta az előkészítő eljárás jelentőségót fiatalkorúak ügyeiben, amelyekben nem csak a bíróság határozatának alapjául szolgál, hanem a patronage - egyesületek közbelépésének is oka lehet. Ehhez képest az előkészítő eljárásban megállapítandó kérdések, amely ekei a fiatalkorúak ügyeiben használt kérdőív felölel, kiterjedtek a fiatalkorú személyi adatain felül annak testi ós erkölcsi állapotára, valamint szüleinek viszonyaira ós életkörülményeire, különösen kérdésre is, hogy a szülők a fiatalkorút a jó útra téríteni képesek s erre törekszenek-e. A fiatalkorúnak a személyi viszonyaira vonatkozó nyomozást a rendőri hatóság közegei végezték, de ugyanezekre az adatokra vonatkozólag a védő saját hatáskörében is végezhet felderítő szolgálatot. Kiegészíti a fiatalkorúak bűnügyeire vonatkozólag a gyakorlatban kifejlődött speciális szabályokat a társadalmi elemek közreműködése Azoknak a fiatalkorúaknak a felügyeletét, akiket az ismertetett módon a bíróság próbára bocsátott, 1906 óta a »Patronage de rEnfance« látta el, amely 1910 ig 560 fiatalkorút vett gondozásába, úgy, hogy közülök 127 fiatalkorúra nézve a próbaidő sikerrel járt le Mindezek az inkább kísérletnek minősíthető intézkedések, amelyek egyelőre csak Párizsra szorítkoztak, megérlelték a fiatalkorúak eljárásának ós az ezzel kapcsolatos próbára bocsátásnak törvényhozási szabályozását. Erre az első lépést Paul Deschanel tette, midőn 1909. évi március hó 22-én törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz »Fiatalkorúak külön bíróságának felállításáról és a próbára bocsátásról« (»mise en liberté surveillé«). Ez a javaslat fiatalkorúak külön bíróságának (tribunal pour enfants) felállítását csak a 100.000-nól több lakóval bíró városokban tervezte, míg a többi arrondissement-oknak székhelyein a cour correctionelle egy tanácsa látta volna el a fiatalkorúak ügyeit. Külön vizsgálóbírákra bizta a javaslat a fiatalkorúak ügyeit, korlátozta a tárgyalások nyilvánosságát, de súlypontja nem az