Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról

732. szám. 119 eljárási szabályok speciálizációján, hanem a büntetőjogi felelősség alsó korhatárának (13 óv) felállításán és a próbára bocsátás intézményének szabályozásán nyugodott. Ez a szabályozás kifejezi azt a gondolatot is, hogy a fiatalkorú a fiatalkorúak bíróságának gyámsága alatt áll. Ezt a törvényjavaslatot a képviselőház bizottsága lényegesen módosította. Aggodalmasnak tartotta az államháztartás megterhelését az új bírói állások felállításával, .amelyek szükségessé válnának, ha az ország minden nagyobb városában fiatalkorúak külön bírósága szerveztetnók. Gyakorlati nehézségeket talált a bizottság abban a feladatban, amely a bíróságra a pártfogó tisztviselők tevékenységének ellenőrzésével ós a fiatalkorúak nevelő bánásmódjával járna. A bizottság javaslata, amelyet a képviselőház 1910. évi március hó 31-én elfogadott, számolva a kiemelt nehézségekkel, gyermekbíróság megjelöléssel külön tanács szervezését csak Párizsban a Tribunal de la Seine kebelében rendeli el s hatáskörébe utalja a 18 évnél fiatalabb egyének által elkövetett összes büntetendő cselekményeket, valamint a fiatalkorúak sérelmére elkövetett és a javaslatban kimerítően felsorolt delictumokat (2. §.). Ez a gyermekbíróság mint polgári tanács határozna mindazokban az ügyekben, amelyek az atyai nevelő hatalom gyakorlására, a fiatalkorúak prostitúciójáról szóló 1908. évi törvény végrehajtására ós az atyai hatalom elvesztésére vonatkoznak. (3 §.) A gyermekbírósághoz tartozó büntető ügyekben külön vizsgálóbíró jár el, a kinek külön nyomozó közeg áll rendelkezésére. (4. §.) Kimondja a javaslat, hogy ha a vádlott kiskorú, a tárgyalást a többi vádlottak távollétében s ha csak kiskorú a vádlott, a nyilvánosság kizárásával kell megtartani. (5. §.) Végül a próbára bocsátást a javaslat a C. P. 66. §-ának módosításával akként tervezte, hogy a bíróság, ha a fiatalkorú gondozását hozzátartozójára, karitativ magánszemélyre vagy egyesületre bizza, elrendelheti, hogy a fiatalkorú egyszersmind felügyelet (sous le régime de la liberté surveille) alá helyeztessék. Azokat a területi ós tartalmi megszorításokat, amelyeket a képviselőház bizottsága Dóchanel javaslatán tett, a gyermekbíróság kérdésével foglalkozó szakemberek körében éppen nem fogadták örömmel. A Conseil supérieur des prisons-ban folytatott tanácskozások alapján Dreyfus és Bérenger szenátorok 1910. évi június hó 7-én egy újabb törvényjavaslatot nyújtottak be a szenátushoz, amely három részből áll: az első a 12 évnél fiatalabb bűntettesekkel követendő bánásmódról, a második a fiatalkorúak bíróságairól, a harmadik a próbárabocsátásról rendelkezik. Némi változtatással a szenátus 1911. óv tavaszán elfogadta a javaslatot, amely a képviselőház hozzájárulása után 1912. évi július hó 22-én vált törvénynyé. A gyermekbíróságot a törvény máskép szervezi a 13 évnél fiatalabb és büntetőjogilag nem felelős gyermekek, mint a 13—18. éves fiatalkorú vádlottak ügyeiben. Anyagi jogi szabály, hogy a gyermek ellen, aki a cselekmény elkövetésekor 13-ik életévét még be nem töltötte, csak nevelő intézkedéseknek van helye (1. §.), amelyeknek elrendelésére a polgári bíróságnak gyermekbíróságként eljáró tanácsa jogosult. Ha az ügyészség arról szerez tudomást, hogy 13 évnél fiatalabb gyermeket bűncselekmény gyanúja terhel, a feljelentést közli a fiatalkorúak külön vizsgálóbírójával, aki ideiglenesen intézkedik a gyermek elhelyezéséről, értesíti a gyermek törvényes képviselőjót, a gyermekvédő-bizottságot ós hivatalból védőt rendel (2—3. cikk). A gyermek ügyében a nyomozást a vizsgálóbíró végzi. Ha a gyermek terhére rótt cselekmény nem büntetendő vagy nem bizonyítható a vizsgálóbíró az ügyész