Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról

732. szám. , 97 a bíróság éppen úgy kiszabhassa a bűnösség megállapításával, mint a nélkül. Ez a megkülönböztetés átment a törvény szerkezetébe is, ami kitűnik a 16. és 17. §-ok egybevetéséből. Azonban ezek a büntetés színében megjelenő intézkedések is nevelő célzatnak és azoktól nevelő hatást várunk. A javító nevelésnél ezt külön megemlíteni nem is szükséges; de fogházainknak sem szabad törvényünk szelleme szerint másoknak lenniök, mint szigorúbb természetű javító iskoláknak. A Bn -ban kifejezésre jutott eszmeáramlat tehát a bűncselekményt elkövető gyermekekkel és fiatalkorúakkal szemben a büntetőjognak teljes átalakulását idézte elő. ^ Ezt az átalakulást természetszerűen kísérte s részben meg is előzte egyfelől a törvényhozás és közigazgatás, másfelől a társadalom számos gyermekvédő intézkedése; de nyomon kell kisérnie különösen egy oly törvénynek, amely az új jogszabályok alkalmazására a mainál inkább megfelelő eljárást létesít és az eljárásra külön e célból alkotott szervét jogosít fel. II. A fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárás módosításának szüksége, rendeltetése és alapelvei. A bűnvádi eljárási jognak önálló célja nincs; feladata, hogy a benne foglalt jogszabályok felhasználásával a bíróság megfelelően alkalmazhassa az anyagi jognak tételeit. A XIX. század büntető perjogának rendeltetése ehhez képest első sorban az volt, hogy lehetővé tegye e század anyagi büntetőjogának megfelelő alkalmazását; de ez a perjog természetszerűen magán viseli ama kor eszméinek bélyegét is, amely korban az anyagi büntetőjoggal egyidejűleg keletkezett. Az 1896 : XXXIII. törvénycikkbe iktatott magyar bűnvádi perrendtartás, mint Európának számos más büntető perjoga, évszázados lassú fejlődés terméke, amely részben a XVIII. század végéig Angliában kifejlődött bírói szervezet ós eljárási jog, másfelől az ugyanekkor Franciaországban kialakult jogszabályok alapeszméit tükrözteti vissza. Ez a vegyes természetű perjog egyfelől természetes reakciót jelent a XVIII. század végét megelőző bíráskodás önkényével ós embertelensógével szemben ós garanciákat keres hasonló önkénynek ós embertelenségeknek megelőzésére. Másfelől önként érthető rendeltetéséhez képest a XIX. század folyamán kialakult anyagi büntetőjog olyan alkalmazását van hivatva biztosítani, amely ezen anyagi jog alapeszméinek megfelel. E vezéreszmók mint ismeretes a következők voltak: a) a törvényhozás elvileg csak külső tettek miatt állapíthat meg büntetést; b) a bíróság csak olyan külső tettet büntethet, amelyet a törvényhozás elkövetése előtt bűncselekménynek nyilvánított; c) a büntetésnek arányosnak kell lennie az elkövetett bűncselekménnyel. A büntető eljárásnak a főfeladatai ehhez képest a következők voltak: a> messzemenő pontossággal meg kell állapítani az elkövetett bűncselekményt ós kideríteni a tényállás minden apró részletét; b) ki kell deríteni ugyancsak apró részletességgel a terhelt szerepét az elkövetett cselekményben; megállapítani, hogy megvannak-e a bűnvádi eljárás és a büntethetőség összes előfeltételei; meg kell határozni a terhelt szerepének figyelemmel tartásával a bűncselekmény törvényes minősítését; mert azoktól függ, hogy a törvény szerint a tettes ellen milyen büntetést kell alkalmazni; c) végül el kell dönteni a bűnösség kérdését s ha a bűnösség megállapítható, alkalmazni kell az anyagi jogszabályokat. Képvh. iromány. 1-91.0—1915. XXW. kötet. 13