Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról

98 ,732. szám. Az anyagi büntetőjog vezóreszméivel összefüggő ezen feladatok mellett a XIX. század büntető perjoga a fentebb említett reakció természetes hatásaként fontos alkotmányjogi s az egyéni szabadság védelme érdekében fekvő garanciális szempontok érvényesítésére is hivatott. A bűncselekmények üldözését illetően a legalitás elvének uralma a túlnyomó. A királyi ügyészségnek minden hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt, ha a terhelt büntetőjogi felelősséggel tartozik, vádat emelni kötelessége. Vis/.ont azonban a bíróság nem teheti eljárása tárgyává olyan bárha veszélyeztetett fiatalkorú vagy közveszélyes ember ügyét, aki a törvény szerint bűncselekményt nem követett el. Az eljárás ura a vádló s a bíróság, bármily szükségesnek látná, akár a terhelt oltalma, akár a társadalom védelme érdekében, nem tehet semmiféle intézkedést az oly bűntettessel szemben, aki ellen vádat nem emeltek vagy aki ellen a vádat elejtették. Az eljárásnak nyilvánosan kell lefolynia, hogy eleje vétessék minden bírói önkénynek. Hasonló célt szolgál a védelem tág körre kiterjesztése, és az ügyfélegyenlőség. Az eljárást érdemleges határozattal befejezni néhány kivételtől eltekintve, csak a szóbeliség és közvetlenség alapelvei alapján tartott főtárgyaláson lehet. Ezzel szemben, minthogy a bűncselekményt elkövető gyermekekre és fiatalkorúakra vonatkozó új alapgondolatok ós jogszabályok a bíróságra az eddigitől teljesen eltérő új feladatokat ruháznak, könnyű megérteni, hogy a büntető perjognak más anyagi jog alkalmazására hivatott elveit és tételeit fiatalkorúak és gyermekek ügyeiben gyökeresen át kell alakítani. Amint az új anyagi jogszabályok a fősúlyt a bűncselekményt elkövetett gyermekek és fiatalkorúak nevelésére fektetik, úgy az alaki jogszabályoknak sem feladata többé, hogy a bírót egy-egy vád tárgyává tett tényállás minden apró részletének felderítésére kötelezzék. A főcél itt a cselekménnyel való vonatkozásban az. egyéniség megismerése, életviszonyainak tanulmányozása lesz, hogy a bíró kellően tájékozva legyen, hogy nem a cselekmény megtorlására, hanem a gyermek vagy fiatalkorú megmentése érdekében milyen intézkedést tegyen. Gyakran fontos ugyan a cselekmény egyes részleteinek megállapítása is, de csak azért, mert az egész cselekménynek a bűntettes egyéniségének megítélése szempontjából jelentősége van Annál nagyobb súlyt kell helyezni az eljárás szabályozásában a fiatalkorú személyét ós egyéniségét illető minden adat felderítésére; de egyúttal már az eljárás megindításától kezdve arra is, hogy őt minden káros befolyástól távol tartsuk. Az egyéni szabadságnak és az alkotmányjognak követelményei épen ezért nem maradnak oly döntő jelentőségűek, mint a milyenekül a XIX. század általános perjogi rendelkezéseiben szerepeltek. Kétségtelen ugyanis az, hogy a korlátlan szabadság, az a féktelenség, melyben kivált a nagy városokban az elhagyott gyermekek ós fiatalkorúak mindazt elkövethetik, amit ösztöneik, ingereik, érzékiségük kivan, mennyi bajnak, pusztulásnak ós bűncselekménynek okozója: a megfelelő felügyelet, a jó ellenőrzés ós a féktelen kicsapongások korlátozása épen úgy hozzátartozik a gyermekvédelem ós a fiatalkorúak mentésének sikeréhez, mint a megfelelő nevelés. Ha a törvényhozás, a kormányzat és a társadalom a fiatalkorúak korlátlan kicsapongásának vagy állandó henyélésének meggátlására ezeknek