Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról
96 732. szám. fiatalkorút egj T aránt nevelni kell, akár normális viszonyok között él, akár erkölcsileg veszélyeztetett vagy züllésnek indult, akár pedig bűncselekményt követett el. Ez a bűncselekmény nem ítélhető meg teljes különállással; az csak külső nyilvánulása az elkövető egyéniségének. Ez a gondolat magyarázza meg, hogy mindazokban az államokban, ahol az új eszmeáramlat tért hódított, az összes veszélyeztetett — tehát elhagyott és bűncselekményt elkövető -- gyermekekkel és fiatalkorúakkal szemben ajmegmentés és a nevelés gondolata lépett előtérbe s velük szemben csekély eltérésekkel azonos intézkedéseket lehet tenni. A mozgalom vezéremberei egyetértenek abban, hogy a fiatalkorúak új büntetőjoga lényegében az általános nópnevelésnek egyik ágává vált. A Bn. egész rendszere ezeken az alapgondolatokon épült fel, amit legélénkebben e törvény 18. §-a juttat kifejezésre, amikor elrendeli, hogy a bíróságnak a megengedett intézkedések közül azt kell alkalmaznia,** amelyik a fiatalkorú terhelt jövőbeni magaviselete és erkölcsi fejlődése szempontjából kívánatosnak mutatkozik. Mindazok az intézkedések, amelyeket a Bn. felsorol, ennek a gondolatnak a szolgálatában állanak; a megtorlás régi gondolata e törvényműből ki van küszöbölve. Tehát még a szorosabb értelemben vett büntetés színében jelentkező egyes intézkedések is, mint a dorgálás, fogház-, államfogház- és elzárás büntetés, első sorban nevelő természetűek. Ez a röviden vázolt álláspont korántsem jelenti azonban azt, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó büntető jogszabályokban a kiegyenlítő igazságosság eszméje helyt nem foghat. A Bn. épen utóbb említetb intézkedései mutatják, hogy törvényhozásunk az elkövetett bűncselekménynek, az erkölcsileg kifogásolható rossznak kárhoztatását, tehát a bűnösség megállapítását s így a fiatalkorú terheltnek erkölcsi felelősségre vonását is bizonyos esetekben megkívánja, mert a fiatalkorúakra ettől az eljárástól gyakran nevelő hatást vár s a bűntettes fiatalkorúak megmentését kockáztatni s a jogrendet veszélyeztetni ezen növelőérték feladásával nem óhajtja. Csak azért, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó büntető jogszabályok távolról se keltsék a megtorló intézkedések jellegét s az intézkedések külsőségeiben is megőrizzék a kizárólag nevelő funkciók külszinét: az igazságosság évezredes eszméjében rejlő nagy nevelőértóket törvényhozásunk nem áldozta fel. Amikor tehát törvényhozásunk mindenkép a fiatalkorúak megmentésének célját szolgálja, fenntartja a bűnösség, az erkölcsi felelősség, az igazságosság és a büntetés régi fogalmait is és bizonyos megszorításokkal nevelési érdekből helyt ad a szorosabb értelemben vett büntetés alkalmazásának. Az igazságosság eszméje, a rossznak a tudata a gyermeklólekben is él. A társadalmi szokások, a családi és az iskolai nevelés, a valláserkölcsi oktatás mind beleneveli az igazságosság és az erkölcsi felelősség érzetét; az állam minden intézményének arra is kell törekednie, hogy ezek az erkölcsi értékek minél erőteljesebben kialakuljanak. Mi lenne különben a gyermekből férfi korában erkölcsi felelősségérzete és az igazságosság szeretete nélkül? Helyesen utaltak e részben arra, hogy az igazságosság mindenkor a leg inkább visszatartó hatást gyakorolja, legjobb eszköz a bűncselekmények megelőzésére, s ezt a felfogást ma már általánosnak lehet tekinteni. HogjT' bizonyos esetekben a bűnösség megállapításának mi is milyen értéket tulajdonítunk a nevelőhatás szempontjából, azt a legszembetűnőbben fejezte ki a Bn első tervezete, amely megengedte, hogy pl. a javító nevelést
