Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

94 hatóság korhatárát nem kellene-e kivételesen szintén a huszonnegyedik életév betöltéséhez kötni? Ily kivétel megállapítása azonban nem látszik indokoltnak az egyöntetűség szempontjából, és már csak azért sem, mert az országgyűlési képviselőség méltó betöltése a megfelelő szellemi intelligencián kivül bizonyos mértékű élettapasztalatot és higgadtságot is feltételez, amely tulajdonságok ifjabb korban csak kivételesen fordulnak elő, és rendszerint csak a magasabb életkor elérésével járnak együtt, tehát a választhatósághoz általában véve magasabb életkornak a megkövetelése a népképviseleti szerv tagjainak és ez által magának a. szervnek magasabb szinvonalat van hivatva szolgálni. Fölemlitem, hogy a 30 éves korhatár alól kivételt állapit meg a javaslat 160. §-a azokra nézve, akik már korábban érvényesen megválasztott országgyűlési képviselők voltak. A választhatóságból való kizárás eseteiről a következő 18. és 19. §-ok indokolásában lesz szó. Az 1874: XXXIII. t.-c. 13. §-a a választhatósághoz a választói névjegyzékbe való felvételt is megköveteli. A javaslat ezt a kelléket elejti, sőt — tekintve, hogy ez a kellék a mostani törvény alapján átment a köztudatba — minden félreértés kizárása végett kifejezetten is megállapítja, hogy az a körülmény, hogy valaki a választói névjegyzékbe nincs felvéve, az illetőnek választhatóságát nem zárja ki. Ezt a változtatást indokolja egyfelől az, hogy a névjegyzékbe való felvétel feltétele ugyan a választói jog gyakorlatának, de nem anyagi kelléke a választói jognak. Másfelől megeshetik, hogy valaki véletlen elnézés következtében marad ki a névjegyzékből. Épen nem igazolt tehát, hogy e formai jelentőségű s néha véletlen által okozott hiány akadálya legyen a választhatóságnak. A 18. §-hoz. A választhatóságot kizáró körülmények tekintetében a javaslat nagyjában a jelenlegi szabályozást veszi alapul. A 18. §. azokat az általános kizáró okokat állapítja meg, amelyek a polgárokra nézve különös hivatásukra való tekintet nélkül fennforoghatnak; a 19. §-ban azokról van szó, amelyek bizonyos hivatáshoz, illetőleg működéshez fűződnek. 1. Az 1879 : L. t.-c. 15. §-a kimondja, hogy a honosított, kivéve a királyi oklevéllel honositottakat, a törvényhozás tagja csak.a honosítás után tiz év múlva lehet. Ez a rendelkezés a M. §. értelmében a visszhonositottra rendszerint nem terjed ki; kivévén, ha a magyar állampolgárságot honosítás utján nyerte meg, s az elnyerés idejétől még tíz év nem telt el. A honosítottak egy ideig való kizárásának oka az a természetes feltevés, hogy bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy a honosított abba az államba, amelynek tagjává lett, teljesen beolvadjon s azzal összeforrjon. Az ezen az alapgondolaton nyugvó rendelkezést fenntartja a javaslat is. Mindenesetre szó lehetne arról, vájjon nem lenne-e indokolt a túlhosszunak mutatkozó tiz évi időt leszállitani. Azonban ez ellen szól egyrészt az, hogy már az aktiv választói jognál is öt évi állampolgárságot kívánunk; továbbá hogy az 1879 : L. t.-c. kérdéses szabálya a főrendiház és a horvát-szkvon-dalmát országgyűlés tagjaira is kiterjed, s igy nem lenne helyes azt ebben a törvényben, az egység megbontásával, egyedül a magyar képviselőház tagjaira nézve módosítani. 2. Annak kizárása, aki a képviselői megbízólevél be nem mutatása miatt (1899 : XV. t.-c. 176. §-a), vagy az összeférhetetlenségről szóló 1901: XXIV. t.-c. 25. §. második bekezdése értelmében a kormánynál való tilos közbenjárás miatt a választás idejében még nem lehet képviselő, a jelenlegi törvények rendelkezéseinek szükségszerű folyománya.