Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

95 3. Már az 1874 : XXXIÍI. t.-c. 13. §-a végleg kizárja a választhatóságból azt, aki az ott felsorolt bűncselekmények miatt jogérvényesen elítéltetett. (V. ö. 1901: XXIV. t.-c. 12. §-ával). A jelen §. 3. pontja tehát elvileg nem változtat a mai törvény álláspontján, midőn bizonyos bűncselekmények elkövetőit egyszersmindenkorra kizárja a passziv választói jogból. A mai törvénynyel szemben azonban, amelynek taxativ felsorolása nem nyugszik következetes elvi alapon, s a később keletkezett büntető-törvénykönyvvel sincs összhangban, elvi alapra helyezi ezt az intézkedést, midőn a passziv választói jogból való kizárást a nyereségvágyból elkövetett büntettek eseteire állapítja meg. Ezen esetek köréből is ki kell azonban választani a súlyosabb természetüeket, mint amelyek a polgári jogok ily szigorú megszorítását indokolhatják. A javaslat erre nézve 3 évi szabadságvesztés-büntetést állapit meg kritériumként, mert feltehető, hogy a bíróság csak olyan cselekményért szab ki ilyen súlyos büntetést, amelynek elkövetője valóban elvesztette az erkölcsi alapot arra, hogy a törvényhozás tagja lehessen. 4. A 4. pont rendelkezése annyiban különbözik az aktiv választői jogból való kizárást a 14. §. 9. pontja szerint megállapító rendelkezéstől, hogy — tekintettel az erkölcsi integritásnak a képviselőtől megkövetelhető nagyobb fókára — a bűntett miatt elítélteket általában kizárja a választhatóságból, azt az időt pedig, amelyre a kizárás vonatkozik, 5 évről 10 évre, és ha az egyszer már elitélve volt egyén a felsorolt bűncselekmények bármelyikéért ítéltetik el, az ujabban kiszabott büntetés kiállásától vagy elévülésétől számított tizenöt évre emeli fel. A §. utolsó bekezdése ugyanazon indokokon nyugszik, amelyeket a 14. §. két utolsó bekezdésére vonatkozólag adtam elő. A 19. §-hoz. Az 1899 : XV. t.-c. 166. §-a azon korlátok tekintetében, amelyek fennforgása esetében egyes köztisztviselők képviselővé nem választhatók, különbséget tesz egyfelől a bíróság és kir. ügyészség, másfelől a közigazgatási hatóság tagjai között. Az • előbbiek tekintetében ugyanis általában csak azt rendeli, hogy az illetők nem választhatók meg abban a kerületben, amelynek területére hatáskörük egészen vagy részben kiterjed; ellenben az utóbbiak közül azokat zárja ki a választhatóságból, akiknek hatásköre a kérdéses választókerületre egészen vagy részben „a választás idején vagy azt megelőző három heti időben" terjed ki. E különbségből az következik, hogy például a törvényszéki bíró vagy kir. ügyész a választás napjáig hivatalos működésben lehet és mégis megválasztható, ha a választáskor már beadta lemondását; ellenben a közigazgatási tisztviselő megválaszthatása ahhoz a föltételhez van kötve, hogy már három héttel a választás előtt beadja lemondását és megszüntesse hivatalos működését. A javaslat nem tartja fenn ezt az indokolatlan egyenlőtlenséget, s a 19. §. első két ponijában a köztisztviselők mindkét szóbanlevő csoportjára azonos szabályokat állit fel. Azt az időközt azonban, mely a választhatóságból való kizárásnál tekintetbe jön, a jelenlegi, némileg önkényesnek mondható három hét helyett a választás napjának a központi választmány által történt kitűzése és a választás közé eső időben jelöli meg, minthogy a választás napjának kitűzése rendszerint természetes kezdőpontja a választási mozgalmak élénkebb megindulásának. A jelenlegi törvény továbbá általában azt a területet emliti, amelyre a biróság vagy a kir. ügyészség tagjainak, illetőleg a főszolgabírónak vagy szolgabírónak hatásköre egészen vagy részben kiterjed. Ez a megjelölés nem szabatos, különösen a kir. bíróságokat illetőleg, mert vannak egyes törvényszékek, melyeknek hatásköre