Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

71 azt az előnyös helyzetet, amelyet számára a jelen javaslat biztosít, jövőre is csak úgy tarthatja meg, ha közgazdaságunk erősen indusztrializálódik, mert különben a műveltség általános terjedésével az ipar-forgalmi választők arányszáma lecsökkenne a népességben általában elfoglalt arányra. Már az idézett arányszámokból következik, hogy az egyes foglalkozási ágakhoz tartozó választók szaporodása is nagyon különböző lesz. A közszolgálat és szabadfoglalkozásbeli választók csak 36-2%-kal szaporodnak, minthogy ez a társadalmi osztály az értelmiségi cenzus alapján már eddig is túlnyomólag választói jogosulsággal bírt. Az őstermelő-választók 59-8°/o-kal szaporodnak, az „egyéb foglalkozás" cím alá sorozottak 51-9%-kal, az ipar-forgalmi osztályhoz tartozó választók száma ellenben nem kevesebb mint 128'1%-kal fog növekedni. Különösen óriás emelkedést • mutatnak azok a foglalkozási ágak, amelyek jelenleg csak igen kevéssé vannak képviselve a választók sorában. A mezőgazdasági ég házicselédek közt a választők száma több mint ezer százalékkal szaporodik, az ipari munkások közt 733-7, a közszolgálati)eli szolgák közt 617-9, a mezőgazdasági vezető-munkások közt 569-3, az őstermelők segitő-családtagjai közt 440-9, a mezőgazdasági munkások közt 321-0, az iparosok és kereskedők segitő-családtagjai közt 283-6, a közönséges napszámosok közt 240-2 %-kal. Ekkora jogkiterjésztés egy csapásra politikai befolyáshoz juttatja a népességnek azokat az elemeit, amelyeknek eddig szavuk is alig volt a közügyek intézésében. -g Mióta a választói jog reformja napirendre került, s az erre vonatkozó statisztikai adatok nyüvánoságra jutottak, mindig különös érdeklődéssel kutatták, hogy milyen lesz a reform nemzetiségi hatása, s a feleletet a jövő választők nyelvi megoszlásában vélték feltalálni. Aki a kérdéssel komolyan foglalkozik, nem ismerheti el ez egyoldalú szempont jogosultságát. Határozottan tévedésnek tartom, ha nem magyar anyanyelvű polgártársainkat ellenfelekként állítják szembe a magyarsággal. Ellentmond ennek az élet, a tapasztalat. Sok választókerület van ma is, ahol a képviselőválasztók között alig akad néhány magyar anyanyelvű, mégis minden nemzetiségi ellenzés nélkül a magyar nemzeti politika határozott hivei nyernek mandátumot. De viszont magam kivánom hangsúlyozni, hogy minden oly választójogi reform, amely a magyar elem háttérbe szorítását vonná maga után, megbocsáthatatlan politikai tévedés volna. Ennélfogva ez a kérdés is komoly mérlegelés tárgya volt, s e helyütt nyelvi szempontból szintén meg kivánom világítani a javaslatot. Azt hiszem, aligha tehetném ezt nagyobb tárgyilagossággal, mintha párhuzamba állítom, hogy a magyar és egyéb anyanyelvűek hány százalékát teszik az összes lélekszámnak, s hány százalékát tették volna az 1905. évi tervezet választóinak, a gróf Andrássy által kontemplált szavazatoknak, hány százalékát teszik a jelenlegi s fogják tenni javaslatom szerint a jövőbeli választóknak: Az összes népességben Az 1905. évi tervezet szerint Az 1908. évi javaslat szerint A jelenlegi választók közt A jelen javaslat szerint Magyar anyanyelvű 54-5 58-7 61-8 59-6 60-2 Német n 10-4 14*1 15-2 11-7 13-1 Tőt sí \' 10-7 11-7 . 10-3 9-9 10-4 Román is 16-1 9-2 7-4 10-6 9-9 Ruthén n 2-5 1-3 0-5 2-8 1-7 Horvát ;) ' l-l 1-2 l-l l-l 1-0 Szerb 5) 2-5 2-4 2-4 2-7 2-3 Egyéb V 2-2 1-4 1-3 1-6 1-4 A magyar anyanyelvűek aránya mind a négy választójogi-rendszer szerint jóval meghaladja a magyarságnak az összes népességben elfoglalt arányát s tulajdon-