Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

72 képen elég közel áll egymáshoz. Legkisebb a Kristóffy, legnagyobb az Andrássy javaslata szerint De nem szabad feledni, hogy Andrássy javaslata vinne legnagyobb tömegeket az urnák elé, s a három szavazattal biró választó is csak egy ember, akit könnyen megfélemlithet a műveletlen és fanatizált tömegek nyers ereje. Az a másfél százaléknyi különbség tehát a magyarság javára, amelylyel Andrássy javaslata bir javaslatommal szemben, korántsem oly nagy, hogy alkalmas volna ellensúlyozni a plurális rendszerben rejlő veszélyeket. Kedvez a németségnek is mind a négyféle rendszer. Ugy a jelenlegi vagyoni cenzus, mint a Kristóffy-féle értelmi cenzus, az Andrássy-féle pluralitás és a jelen javaslat szerinti vagyoni cenzussal kiegészitett értelmi cenzus a müveit és vagyonos németajkuaknak általános számarányuknál jóval nagyobb tért enged a választók sorában. Javaslatom szerint a jelenlegi állapotnál ugyan jóval kedvezőbb a német elem részesülése, de nem oly kedvező, mint a Kristóffy- s kivált az Andrássy-féle javaslat szerint. Az utóbbira nézve csak ismételhetném, amit imént a magyarság számarányánál mondottam, mert a nagyobb vagyonon és nagyobb értelmiségen felépülő pluralitás ép ugy kedvez a német, mint a magyar elemnek. Az irni-olvasni tudásnak a románság közt észlelt gyors terjedésével, valamint a német anyanyelvűek abszolút számának hanyatlásával azonban ma már Kristóffy javaslata szerint a német anyanyelvű választók számaránya csak 12.3 %-ot tenne, kevesebbet, mint javaslatom szerint. Ugyanígy leszállana ma már a német anyanyelvűek aránya a gróf Andrássy javaslatában foglalt elvek alkalmazása mellett is. A román anyanyelvűek aránylag magas arányszáma szintén a románság műveltségi színvonalának emelkedésével függ össze, de még mindig kisebb, mint a jelenlegi választók közt. Hogy nem túlságosan marad ez alatt, azt bizonyos fokig javaslatom előnyéül tekintem. A műveltségi és vagyoni különbségeknek természetesen a választójogban való részesülésnél szükségképen érvényesülniök kell; de nem tartanám kívánatosnak, ha nem magyar anyanyelvű polgártársainknak egyes elemei teljesen háttérbe szoríttatnának. Ez elégületlenséget okozna, holott általános megnyugvásra van szükség, s eltávolodást idézne elő, holott a közeledés és megértés teheti erőssé, szilárddá államunkat. / Í Általánosságban a fentiekben volt szerencsém megokolni és statisztikai adatokkal is megvilágítani a választói jognak azt a rendszerét, amelyet e törvényjavaslatban kívánok lefektetni, s amely az értelmi cenzus alapján akként épül fel, hogy az értelmiség alacsonyabb fokán állóknál a vagyoni cenzust és a szolgálati idő állandóságát követeli meg járulékos korrektivum gyanánt. Ez a rendszer olyan tekintélyes jogkiterjesztést jelent, amely a műveltség és vagyonosodás bizton remélhető terjedésével párhuzamosan haladva, természetes fokozatossággal és- minden nagyobb rázkódás veszélyének kizárásával automatikusan vezet az általános választói jog felé. A törvényjavaslatban tervezett választójogi rendszer első pillantásra kétségtelenül mozaikszerűen hat. Az a radikális választói jog, amely csupán korhatárt, irni-olvasni tudást, 1 évi domiciliumot és legfelebb még mérsékelt lakáscenzust ;kiván, természetszerűen egyszerűbb, végrehajtása könnyebb, bár a lakáscenzus igazságos érvényesítése — amint erre fentebb rámutattam — egyáltalán nem egyszerű. De amidőn készségesen elismerem, hogy egy cenzusos választói jogrendszer gyakorlati végrehajtása bizonyos mértékig nehezebb feladat, ez az inkább csak alaki jellegű kifogás háttérbe szorul azon mindenek felett álló cél és kötelesség mögött, hogy olyan választói jogrendszert kell megalkotnunk, amely nem csak a liberalizmus követelményeinek, de a magyar állani s az egységes politikai magyar nemzet létérdekeinek is megfelel.