Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
51 Nem akarom. e helyen tüzetes bírálat tárgyává tenni sem a pluralitást elméleti szempontból, sem azokat a konkrét módozatokat, amelyekkel ezt a rendszert Andrássy gróf kívánta megvalósítani. Tárgyilagos lojalitással csak azt kívánom megállapítani, hogy abban a kényszerhelyzetben, amely a koaliciós kormány cselekvési szabadságát a választói jog reformja tekintetében megbénította, a plurális rendszernél viszonylag alig lehetett volna jobb megoldást találni. De ez még nem jelenti azt, hogy ez a megoldás az adott helyzet kényszerétől eltekintve, általában is helyes volna és alkalmas azoknak a fontos érdekeknek a megóvására, amelyeket megvédeni hivatva lett volna. Az irni-olvasni tudásnak az ország egyes részeiben való gyors terjedése, amely sokkal rohamosabb, mint azt akkor még bárki is gondolhatta, a plurális rendszer kedvező hatását mihamar ellensúlyozta volna épen ott, ahol erre a legnagyobb szükség lett volna, sőt nem lehetetlen, hogy már első alkalmazása is az egész vonalon csalódással járt volna. A plurális rendszer mind szociális, mind nemzeti szempontból csak ugy érhet el gyakorlati eredményt, ha a többes szavazattal felruházott választők valóban gyakorolják is választójogukat. Könnyen megtörténhetik azonban, hogy a plurális választókat a közöny, vagy a megfélemlítés tömegesen visszatartja attól, hogy a választási urna elé járuljanak. Már pedig ilyen esetben az egész rendszer annak visszájára fordul, ami megalkotójának lelkében élt. A Wekerle-kormányt 1910. január hóban felváltó Khuen-Héderváry'-kormány •— amelynek cselekvési szabadságát semmiféle paktum nem korlátozta — szintén programmjába vette az általános választójog alapján „oly törvényjavaslat előterjesztését, amely a magyar állam egységes nemzeti jellegének megóvása mellett a demokratikus fejlődés igényeinek megfelel." Ez a kormány azonban két évet meghaladó fennállása folyamán csupán a szükségessé vált ujabb statisztikai adatok gyűjtésének, feldolgozásának és a többi előmunkálatnak elintézéséig jutott el. Tekintettel a választójogi reform mérhetetlen horderejére és arra a körülményre, hogy a reform, ha nem is épül fel kizárólag statisztikán, de mindenesetre annak adataira támaszkodik, teljesen indokolt volt, hogy a Khuen-Héderváry-kormány az uj tervezet kidolgozásánál igénybe kívánta venni az 1911. január 1-én végbemenő általános népszámlálás ujabb adatait és tanulságait. Az 1904. évi ad hoc népszámlálásnak időközben már elavult adatai 7 év multán természetesen nem szolgálhattak volna a számitások és következtetések megbízható alapjául.' Az uj népszámlálás alkalmából kellett tehát a kormánynak arról gondoskodnia, hogy a nagykorú férfinépességre vonatkozóan a választói jog szempontjából számba jöhető mindennemű demográfiai és foglalkozási statisztikai adatot részletesen nyomozzanak. Az adatoknak a dolog természete szerint szükségessé vált helyszíni pótlása és kijavítása után azokat minden irányban feldolgozták és csoportosították. Ez a munkálat természetszerűen még a központi statisztikai hivatal teljes erőkifejtése mellett is hosszabb időt vett igénybe, s csak a legutóbbi időben nyerhetett befejezést. Tehát a Khuen-Hédervárykormány a statisztikai adatok minden irányú feldolgozásának befejeztéig akkor sem juthatott volna abba a helyzetbe, hogy programmjának a választói jogra vonatkozó pontját beválthassa, ha a parlamenti helyzet nem tette volna a reform megalkotását egyébként is lehetetlenné. így az immár közel egy évtized óta vajúdó parlamenti reform megalkotása a mostani kormányra szállt át terhes örökségül. Nem szándékozom e helyütt részletesen kiterjeszkedni a reform előkészítésének a jelenlegi kormány idejére eső mozzanataira: azokra a tárgyalásokra, amelyeket mint a többség vezére a kisebbségi pártok vezetőivel folytattam, és több izben és több alapon újból felvettem. E tárgyalások célja olyan elfogadható alapnak, olyan 7*
