Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
198 nyomó nagy részük természetesen analfabéta. A 3,019.027 lelket tevő 24 éven felüli irni-olvasni tudók közül 2,861.746-nak (94-c> 0 /o) van legalább egy szobából álló lakása s csak 157.281 lakik ennél kisebb lakásban. E számok is mutatják, hogy a lakásczenzus valami nagy mértékben nem apasztaná a választók számát, a magyarságra nézve pedig minden megszoritás csak hátrányos lenne, mert a tót ajkúak kivételével az egy szobánál kisebb lakással birok közt épen a magyar anyanyelvűek szerepelnek legnagyobb s a románok a legkisebb arányban. Gróf Andrássy a többes szavazatoknál a katonaviseltséget ós a gyermekek számát is figyelembe vette. Az 1904. évi adatgyűjtés tájékoztatást sem egyik, sem másik irányban nem nyújtott, új statisztikánk azonban, ha már a kórdós szőnyegre került, ezt sem akarta homályban hagyni. Mellőzve az analfabétákat, kiket katona viseltség czímén előnyhöz juttatni senki sem kivánt, a 24 éven felüli irni-olvasni tudóknak ;->98°/o-a teljesített tényleges katonai szolgálatot. A magyar anyanyelvűek állnak legelői 40-9%-kal, utánuk következnek a tót ajkúak 39 7, majd a németek 37o, a románok 37l s az egyéb anyanyelvűek 368°/o-kal. Ezek az adatok is igazolják azt a közismeretű tényt, hogy a magyarság alkalmasabb minden más hazai népnél a katonai szolgálatra. A gyermekek számát tekintve, egészen más az arány, a magyar ajkú 24 éven felüli irni-olvasni tudók közül csak 390°/o-nak volt legalább három élő gyermeke, a németek közül ellenben 450, a tótok közül 48 , 6°/o-nak; csak a románok állnak hátrább a magyaroknál, ezek között csak 33-l°,o-nak volt három vagy ennél több- élő gyermeke. Az országos átlag 404°/o. Minthogy a választójog jelenleg vagvoni ezenzuson nyugszik s ha a jogfolytonosságot megszakítani nem akarjuk, a vagyoni czenzus a fogyatékosabb műveltség pótlásául jövőre sem mellőzhető, adatgyűjtésünk és feldolgozásunk a fizetett adót is tudakolta. Az irni-olvasni tudóknak 684°/o-a fizet adót, 31 6°/o-a ellenben nem fizet. Az analfabéták közt még több a vagyontalan, azoknak 380°/o-a nem fizet adót. Ha anyanyelv szerint nézzük az adót fizetők számát, feltűnő a magyarság kedvezőtlen aránya. Az irni-olvasni tudók közt a tót ajkúaknak 69l, aromán ajkúaknak 73-1, a német ajkúaknak 73 , 3°/o-a fizet adót, a magyar ajkúaknak ellenben csak 66-7° o a. Még kedvezőtlenebb a helyzet az analfabétáknál, ezek sorában a románoknak 704, a tótoknak 59*5, a németeknek 588°/o a adófizető, a magyaroknak csak 52-0°/o-a. E feltűnő körülménynek az szolgál magyarázatául, hogy a magyarság a kisbirtokosok közt, kik kivétel nélkül adófizetők, aránylag gyengén van képviselve, mig számuk az adót nem fizető munkás elemben aránytalanul nagy. A nagyobb adótételeknél természetesen a magyarság aránya jóval kedvezőbb, mint a kisebb adótételeknél. A választójog szempontjából áz új statisztikai adatfeldolgozásnak legfontosabb részét a 24 és 30 éven felüli férfinépességnek foglalkozások szerint való részletezése képezi. Ez világítja meg a népességnek társadalmi tagozatát s ez mutatja, hogy a választójog reformja mennyire módosítja a társadalmi erőviszonyokat. A feldolgozás ennélfogva a lehető legnagyobb részletességgel s különös gonddal történt. A népességnek foglalkozás szerint való csoportosítása azonban egyike a legnehezebb statisztikai feladatoknak. A foglalkozás nem oly egyszerű, könnyen meghatározható tulajdonsága az egyénnek, mint a demográfiai viszonyok bármelyike, itt az élet a maga végtelen változataival nyilatkozik meg. A foglalkozások gyakran egymásba folynak, elmosódnak, egy egyénnek sokszor két, három, sőt még több foglalkozása van, melyek