Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
197 Versecz és Kecskemét lakossága is, viszont vannak vármegyék meglehetősen hullámzó lakossággal, például: Hunyadban csak 79*8 0 /o tartózkodott legalább 3 évig lakóhelyén. Az egy helyben tartózkodás hosszabb tartama egyáltalán nem olyan feltétel, mely a magyarságnak javára szolgálna: ellenkezőleg, adataink épen a magyarságot mutatják legmozgékonyabbnak, mint a mely a városi népességben s az ipar-forgalmi foglalkozásúak közt általában a legnagyobb százalékkal szerepel. A magyar anyanyelvű 24 éven felüli irni-olvasni tudóknak csak 85-3°/o-a bir legalább 3 éves domiciliummal, a németeknek már 925, a tótoknak 92-9, a románoknak pedig 94-8°/o a. Ugyanezt látjuk az analfabétáknál, hol a magyarok 84-8, a románok 95 3°/o-kal szerepelnek. Csak a németek és tótok arányszámában van egy kis változás, az utóbbiak analfabétái ugyanis egy kissé mozgékonyabbak, mint a kis számú német analfabéták. A műveltséggel kombinálva a domiciliumot, nagy a különbség a csak elemi iskolát végzett vagy egyszerűen irni-olvasni tudók és a középiskolát végzettek közt. A csak elemi képzettséggel biroknak közel 90°/o-a több mint három óv óta tartózkodik lakóhelyén, tehát nagyon is mozdulatlan, a nyolcz középiskolát végzetteknek ellenben csak 776°,o-a. Még nagyobb különbség van a harmincz éven felüliek és aluliak közt, valamennyi műveltségi fokon, de különösen a nyolcz középiskolát végzetteknél. Ezek között ugyanis a 24—29 évesek, közül csak 59-3°/o bir három évi domiciliummal, mig a harmincz éven felüliek közül 83'8°/o. A harmincz éven aluliak közül 104°/o nak csak két évi, 12 9 0 /o-nak csak egy évi domiciliuma van, 17-4% pedig egy évnél is rövidebb ideig tartózkodott lakóhelyén. A lakás minősége, az állandó házi tűzhely, szintén azon tényezők közé tartozik, melyet a választójog szabályozásánál némelyek figyelembe kivántak venni. Szükségesnek látszott ennélfogva az új statisztikai adatgyűjtésnél ós feldolgozásnál erre a kérdésre is kiterjeszkedni. A táblázatok során az eredményeket törvényhatóságonkint közöljük; itt elég rámutatni a főbb tanulságokra Az irni-olvasni tudók lakásviszonyai általában kedvezőbbek, mint az analfabétáké, az előbbiek 83'0°/o-ának van legalább egy szobából és egy konyhából álló lakása, mig az analfabétáknak csak 707 0 /o-a bir ilyen lakással. Ez természetes, hiszen a műveltség karöltve jár a nagyobb vagyonossággal s magasabb czivilizáczióval. Az egy szobánál ós konyhánál kisebb lakások minden kategóriájában magasabb az analfabéták aránya, kivéve az ágyrajárókat. Agyrajáró úgy abszolúte, mint relatíve épen irni-olvasni tudó van több, mert a lakásínségnek ez a jellemző tünete jóformán csak a városokban fordul elő. Adataink azonban minden valószínűség szerint jóval kevesebb ágyrajárót mutatnak ki, mint a mennyi a valóságban van, egy részük a hibás bevallás következtében bizonyára a szobarószszel birok közé foglaltatott. A határvonalat sok esetben nem is olyan könnyű a kettő között megvonni. Az összes 24 éven felüliek közt 34.087 ágyrajáró volna s 171.827 laknék szoba-vagy konyharószben, vagy konyhában, kamrában. Műhelyben, boltban 4.438 egyén lakik, nagy részük (3.800) irni-olvasni tudó. Az istálló^ ban lakóknak fele irni-olvasni tudó. féle analfabéta, összes számuk 25.669. Meglepőleg kevés (a három ezerét sem éri el) azoknak száma, kik háziállataikkal együtt laknak. Ismerve hazánknak kulturálatlan vidékein a lakásviszonyok primitív voltát, ezeknek az adatoknak valóságában méltán kételkedhetünk. Az odúban, putriban, barlangban lakók száma 9 ezerre rúg, túl-
