Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

154 a nyugati államokban általában elfogadott s a törvényhatósági és r. t. városok tisztviselőinek választásánál nálunk is alkalmazásban vam (1886: XXI. t.-c. 84. §., 1886: XXII. t.-c. 80. §.)•• A tapasztalat annak a belátására vezetett, hogy a boríték nélkül leadott szavazólap tartalmát még akkor sem nehéz kifürkészni, ha valamennyi szavazólap egyforma. Ezért a szavazólapnak borítékban való leadása a titkosság nagyobb védelmére több államban meghonosult már, különösen mióta évtizedeken át folytatott küzdelem után a Német Birodalomban is behozta ezt a rendszert az 1903-iki törvény. A titkos szavazásnak azt a rendszerét pedig, amelyet a javaslat állapit meg, s • amely szerint minden jelöltnek más-más szinü szavazólapja van, boríték alkalmazása nélkül el sem lehet képzelni. A 118. §-hoz. A javaslat 119. §-a szerint a szavazólapok jelöltek szerint más-más szinben készülvén, a szavazat titokban maradásának legfőbb biztositéka abban van, hogy a szavazólapot magába záró boríték olyan át nem látszó papirosból legyen, amely a szavazólapnak sem tartalmát, sem szinét el nem árulja. Mivel a borítéknak ilyen fontos szerepe van, előállíttatását nem lenne tanácsos a vidéki hatóságok, pl. a központi választmányok kísérletezésére bizni. A javaslat 118. §-a tehát ugy intézkedik, hogy a borítékokat egységesen a belügyminister állíttassa elő. A boríték méreteit a törvényjavaslat körülbelül az átlagos levélboriték nagyságában állapítja meg. A kisebb boríték kezelése a választóknak nehézséget okozhatna, nagyobb pedig feleslegesen szaporítaná az előállítás költségét. Az ország címerének a borítékon való alkalmazását a boríték rendeltetése és egyszersmind az utánzás megnehezítése indokolja. A 119. §-hoz. Mivel a szavazólapokat a jelölt nevével is el kell látni, s előállításukra csak néhány nap áll rendelkezésre, technikailag lehetetlen, hogy ezeket, is központilag a belügyminister állíttassa elő. Ezért a 119. §. a központi választmányra bizza a szavazólapok előállíttatását. Különben is, ha a választó borítékban adja le szavazólapját, a szavazólap előállításának kérdése veszít jelentőségéből, mert a kifogástalan boríték már magában is kielégítő biztositéka a titkosságnak. Azonban még igy is meg kell követelni, hogy a szavazólapok egyforma minőségű és vastagságú papirosból készüljenek, mert megvan az a veszély, hogy a borítékon át kitapintják a papiros különbségét. Továbbá a borítékok nagyságának arányában meg kell állapítani a szavazólapok méreteit is. Annak, hogy a törvényjavaslat a jelölt nevével ellátott szavazólapok használatát kívánja, s hogy a szavazólapoknak jelöltek szerint más-más szintieknek kell lenniök, az az indoka, hogy az írni és olvasni nem tudó választők is részt vehessenek a titkos szavazásban. Különösen megkönnyítheti ezt reájok nézve a központi választmány azzal, hogy a szavazólapokat a pártok szokásos jelvényeinek színével azonos -szinben állíttatja elő. A mai választóknak egy számottevő része még némelyik nagyobb városunkban sem tud irni és olvasni, s a javaslat 7. §-a alapján is jutnak választói joghoz irni és olvasni nem tudó személyek. Ezekre nézve — hacsak a golyókkal való szavazáshoz, vagy más bonyolult és a választás cselekményének komolyságához sem illő rendszerekhez nem akarunk folyamodni — egyedül a javaslatban tervbevett eljárás - teszi lehetségessé a titkos szavazást. Legfeljebb az lenne képzelhető, hogy az üyen választók a szavazólap kitöltésénél, vagy a jelölt nevével már hivatalból ellátott, de csupán egy szinben előállított szavazólap elolvasásánál más személynek a segítségét