Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

151 Á 109. §-hoz. Á rovatos íveket, amelyeket az 1874: XXXIII. t.-c. 76. §-a értelmében a szavazásról ma vezetnek, a javaslat 109. §-a is fenn akarja tartani. Ezeknek az íveknek tartalma és rendeltetése ezentúl különböző lesz a szerint, amint a szavazás nyilvános vagy titkos. Az előbbi esetben ugyanis — ugy, mint most a szavazó neve mellé azt is bejegyzik, hogy kire szavazott, s ilyen helyeken a rovatos ív fog a szavazatok jelöltek szerinti összeszámításának is alapjául szolgálni; ott ellenben, ahol a szavazás titkos, csupán azt a tényt fogja tanúsíthatni, hogy hányan és kik adtak le szavazatot, mig a jelöltekre esett szavazatokat itt a dolog természeténél fogva csak az összeszámlálás rendjén nyitandó külön jegyzékbe vezetik be. (127. §. utolsó bekezdése.) A 110. §-hoz. Azok az esetek, amelyekben a választó jelentkezése nem vezet elfogadható szavazat leadására, két csoportba sorozhatok. Az első csoporthoz tartozó esetekben a jelentkező választó szavazásra egyáltalában, vagy csak a konkrét esetben nem jogosult. Ezekben az esetekben, midőn az ok a választó személyes képességének hiányában rejlik, a jelentkezőt szavazásra sem lehet bocsátani, -hanem eleve vissza kell utasítani. Az.esetek másik csoportjában az ok az, hogy a jelentkező, aki egyébként jogosult a szavazásra, olyan szavazatot ad le, amelyet a törvény értelmében nem lehet elfogadni. Az előbbi eseteket a javaslat 107. §-a, az utóbbiakat pedig 115. §-a és 122. §-ának utolsó bekezdése határozza meg. A 110. §. első bekezdése megállapítja a szavazatszedő küldöttség elnökének azt a természetes kötelességét, hogy az említett csoportok mindkettejébe tartozó esetekben a visszautasítás jogát gyakorolja, egyébként azonban fogadja el a jelentkezőket, illetőleg szavazatukat. Az 1874 : XXXIII. t.-c. 77. §-a csak azt rendeli, hogy a szavazás alatt felmerült kérdésekben, a küldöttségi tagok meghallgatása után, a küldőttségi elnök saját felelősségére határoz. De azt, hogy a szavazőhelyiségben jelenlevő közegek közül kik, milyen kérdésekben és mely időpontig tehetnek kifogást, nyílt kérdésnek hagyta. A törvénynek ezt a hiányát, amely visszaélésekre és eltérő gyakorlat kifejlődésére adott okot, megakarja szüntetni a törvényjavaslat 110. §-a. Ez a §. egyfelől megállapítja, hogy kifogást a jelentkezők szavazásra bocsátása és a szavazatok elfogadhatósága ellen a küldöttségi tagok, a személyazonosság tekintetében pedig ezeken kívül a hatósági kiküldöttek és az azonossági tanuk emelhetnek, s egyúttal útját állja annak, hogy kifogást utólag is lehessen tenni. A 111. §-hoz. Az 1899: XV. t.-c. 160. §-a értelmében külön jegyzéket kell vezetni a visszautasított szavazatokról. Ennek a jegyzéknek az a célja, hogy a visszautasítás tényének hiteles bizonysága legyen, s egyfelől lehetővé tegye az elnöki intézkedés törvényszerűségének megállapítását, másfelöl a választás érvényességének megtámadása esetében az eljárás számára támpontul szolgáljon. A fennti okokból ezentúl is szükség lesz hasonló jegyzék vezetésére. A jegyzékbe a 111. §. — a törvényjavaslat 107. és 115. §-ában, továbbá 122. §-ának utolsó bekezdésében megállapított terminológiával összhangban — a szavazásra nem bocsátott választóknak és az el nem fogadott szavazatoknak felvételét rendeli el. Ebből egyszersmind következik, hogy azokat a visszautasitottakat, akik az illető választásra érvényes névjegyzékbe nincsenek felvéve, a visszautasítottak jegyzékébe