Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

138 hanem máskor vagy más helyen tartsák meg. A hatóságnak e jogot korántsem azért adja a javaslat, hogy a gyülekezési jog kijátszására nyújtson módot, hanem csak azért, hogy abban az esetben, ha a közbiztonság komolyan fenyegetve van, különösen ha ugyanazon, vagy egymáshoz igen közeleső helyen és időben ellentétes pártok kivannak gyűlést tartani, s a hatóság nem rendelkezik elegendő erővel ahhoz, hogy a rend fenntartását az esetleges zavarokkal szemben biztositsa: a pártgyülés a közbiztonság érdekében ne abban az időben és azon a helyen tartassék meg, amelyet bejelentettek, hanem megtartására alkalmas más idő és hely kijelölését lehessen megkivánni. Ez az intézkedés tehát épen a gyülekezés szabadságának megóvására szolgál, amely szükségessé teszi, hogy a pártokat egymás terrorizmusától is megvédje a hatóság; körmenetet, pártünnepélyt azonban a közbiztonság és közegészség érdekében el lehet tiltani, de az eltiltó határozat ellen fellebbezést enged a törvényjavaslat. 2. Képviselöjelölés. A 84. §-hoz. A képviselőjelölt ajánlásának intézménye, amelynek lényege az, hogy nem akárkire lehet érvényesen szavazni, aki a törvény értelmében választható, hanem csupán arra, akit szabályszerűen jelöltek, az 1848: V. t.-c. 27. §-ában gyökeredzik; innen vette azt át az 1874 : XXXIII. t.-c. 70. §-a. ! Az okokat, amelyeknél fogva a javaslat megmarad a jelölés rendszere mellett, nem vélem szükségesnek fejtegetni, mert ezzel a meghonosult és célszerű intézménynyel alig akar valaki szakitani. Összefér az a titkos szavazással is, mert igaz ugyan, hogy azoknak, akik a jelöltet ajánlják, nyiltan szint kell vallaniok jelöltjük mellett, azonban ez még nem üt rést a titkos szavazás elvén. A titkos szavazás lényege csupán az, hogy titokban maradjon, hogy a választó kire adta szavazatát; azt azonban, hogy egyes választók jelöltet nyiltan ajánljanak, épen olyan kevéssé akadályozza a titkosság elve, mint nem gátolja pl. azt, hogy a pártok jelöltjeik mellett nyiltan tömörüljenek és agitáljanak. Angolországban az egész vonalon a titkos szavazás van behozva, s mégis megtartották a jelölés régi intézményét; Olaszországban pedig, ahol szintén titkos a szavazás, most hozta be az uj választási törvény ezt az intézményt, kimondván, hogy csak az választható meg képviselővé, akit legalább kétszáz választó Írásban jelöltül ajánlott. A kérdés ennélfogva csak az lehet, hogy kik, hányan és milyen időpontban ajánlhatnak képviselőjelöltet; hogy mik legyenek az ajánlás alaki kellékei, s hogy mi legyen a joga a választási elnöknek az ajánlatok átvétele és visszaadása, s a jelölés elfogadása és visszautasítása körül. A dolog természeténél fogva képviselőjelöltet csak választók ajánlhatnak. Ami az ajánlók számát illeti, az 1874: XXXIII. t.-c. 70. §-a az ajánlás jogát az illető választókerület minden választójának megadta, de ugyané törvény 7l. §-a a szavazás elrendelését tiz választó kivánságától tette függővé. Ez ellentmondó rendelkezés mellett nem volt kizárva, hogy egy választókerületben több jelölt volt, de azért a szavazást még sem kellett elrendelni, mert ezt tiz választó nem kivánta. Ezt a visszásságot megszüntette az 1899 : XV. t.-c. 156. §-a, amely az ajánlók számát tizben állapította meg. Az ajánlók minimális számának meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az olyan jelölt, akit a választóknak számbavehetö csoportja nem támogat, csak arra való, hogy az esetleges egyhangú választást megakadályozza, a szavazást elnyújtsa,