Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
98 A törvény (1848 : V., 1877 : X. t.-c.) csak az egyes törvényhatóságokra (városokra) esö kerületek számát, illetőleg a külön képviselőküldési joggal felruházott városokat és községeket állapitotta meg, magát a beosztást a törvényhatóság közgyűlésére bizta, amelynek határozata a belügyminister jóváhagyása alá tartozik. Az egyszer jogerősen megállapitott beosztást azonban csakis törvényhozási utón lehet megváltoztatni. Az eddigi törvényeinkben elfoglalt álláspontnak fenntartása a mostani gyökeres reform alkalmával nem lenne helyes. Ha az uj törvény ugy, mint az eddigi, csupán a választókerületek összes számát, illetőleg az egyes vármegyékre és városi törvényhatóságokra eső kerületek számát állapitaná meg, s a részletes beosztást magukra a törvényhatóságokra bizná: az összes törvényhatóságok nyugalmát előreláthatólag erősen feldúlná a kapcsolatos helyi, politikai és egyéni érdekek küzdelme. Ezenfelül a kerületi beosztásnak törvénybatóságonkint való előkészitése, közgyűlési tárgyalása, közhirrététele, a bizonyára mindenütt előforduló fellebbezések elintézése után történő ministeri jóváhagyása, vagy módosítás szüksége esetében ujabb tárgyalása huzamos időre terjedő munkát okozna. E hosszadalmas eljárás messzire kitolná az uj választókerületek megalakitását, s igy természetesen a névjegyzékek összeállításának megkezdését is. Mind politikai, mind célszerűségi okokból mellőzni kell tehát a választókerületek beosztásának a törvényhatóságok közgyűlésére való bizását. Viszonyaink között csak azon két módozat között lehet választani, hogy vagy a kerületi beosztás részletes megállapítását is maga a törvényhozás végezze, vagy a törvény csak a kerületek számát, ezeknek a törvényhatóságok szerint való megosztását és a beosztás irányelveit állapítsa meg, a részletes beosztást pedig az országgyűlésnek való bejelentés kötelezettsége mellett a ministeriumra bizza. A javaslat 21. §-a az első módozat alapjára helyezkedik. A 22. §-hoz. A képviselőválasztásnak kizárólag a választókerület székhelyén való megtartása, mint azt a mostani törvény határozza meg, ma már úgyszólván példa nélkül áll a parlamenti államokban. A választói jog kiterjesztésével mindenütt lépést tartott azoknak az egységeknek kisebbre szabása, amelyekben a szavazás végbemegy. Az alkotmányos államok legnagyobb részében a községenkint való szavazás rendszere emelkedett érvényre. A szavazás decentralizációja most, midőn a választói jog jelentősen kiterjedtebbé válik, nálunk is szükséges. Egyfelől a választás rendje, zavartalan lefolyása érdekében van rá szükség, amelyet népes kerületekben igen nehéz lenne biztosítani, ha a választók mind a kerület székhelyén szavaznának ; másfelöl s még inkább szükséges a decentralizáció azért, hogy meg legyen könnyítve a választói jog gyakorlása. Ezért 22. §-ában azt az elvet állítja fel a javaslat, hogy a választókerületek szavazókörökre oszlanak. Azt a kérdést, hogy a szavazás decentralizációja milyen mértékű legyen, hazai viszonyaink figyelembevételével kell megoldani. Egyszerűen elfogadni és rendszerré emelni a községenkint való szavazás elvét nálunk nem lehet. A választás vezetésére értelmes, megbízható s emellett a'helyi viszonyokkal ismerős személyekre van szükség. A szavazás községenkint való decentralizációja esetében — hacsak a községeket egymás után szavaztatni s ezzel a választást esetleg hetekig nyújtani nem akarjuk — annyi szavazatszedő küldöttséget kellene egy-egy választókerületre nézve alakítani, hogy mindegyik számára
