Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
99 nem lehetne elegendő alkalmas tagot találni. Ezenkívül meg kell gondolni, hogy nálunk a községek igen nagy része kis népességű és fejletlen. Ilyen viszonyok közt némelyik községben még a választói jog kiterjesztése mellett is olyan kevés lesz a választó, hogy a községenkint való szavazás merev keresztülvitele nálunk sokkal nagyobb szétszórását jelentené a választási eljárásnak, mint azokban az államokban, ahol nagyobbak a községek és fejlettebb a községi élet. Egyszersmind túlságosan kiszolgáltatná a választókat annak a befolyásnak, amely az illető községben épen döntő. Ezeket figyelembevéve, a javaslat nem mondja ki a községenkint való szavazás elvét, hanem azt állítja fel irányelvül, hogy minden r. t. város és lehetőleg minden olyan nagyközség és körjegyzőség, amelyben a választők száma az 1000-et meghaladja, külön szavazókört alkosson. Abból, hogy a nagyközségi és körjegyzőségi beosztást nem feltétlenül, hanem csak lehetőleg kell tekintetbe venni, önként következik annak az eljárásnak a lehetősége, amelyre a §. további két bekezdése utal, t. i. hogy egyfelől a népesebb városok és nagyközségek, valamint a nagyobb számú és egymástól távol fekvő kisközségekből álló körjegyzőségek több szavazókörre is oszthatók ; másfelöl pedig a kisebb népességű szomszédos nagyközségek, körjegyzőségek és a különböző körjegyzőségekhez tartozó egyes kisközségek egy szavazőkörré is egyesithetök. A javaslat tehát a szavazókörök megállapításának csak irányelveit tűzi ki; zsinórmértéket szab, anélkül, hogy feltétlenül megkötné a megállapításra hivatott tényezőket. Ez nem is lenne helyes, mert mesterkélt, erőltetett alakulásokra vezethetne. A nagy aránytalanságokat a választók számában mindenesetre kerülni kell, valamint szükséges a szavazóköröket a lehetőségig hozzáilleszteni a községek közigazgatási beosztásához; azonban ép ugy figyelembe kell venni egyéb szempontokat is: a távolságokat, a közlekedési viszonyokat stb. A mechanikai értelemben vett egységes eljárás a valóságban sok egyenlőtlenségre és igazságtalanságra vezetne. A 23. §-hoz. A szavasóhörök megállwpitását a javaslat a törvényhatósági bizottságra, olyan r. t. városokban pedig, amelyek külön választókerületet alkotnak, a képviselőtestületre bizza, mint olyan tényezőkre, amelyek a feladat megoldásánál számbaveendö körülményeket helyzetüknél fogva legjobban mérlegelhetik. A határozat érvényességéhez a belügyminister jóváhagyását kivánja a javaslat. A szavazókörök beosztása állami érdekű, fontos kérdés, amely a választásokra is kihat: biztosítani kell tehát reá a belügyministernek, mint a választási ügy vezetőjének, teljes mértékű befolyását. Mivel a ministert a törvényhatósággal szemben megillető jóváhagyási jogkör tartalma az 1886 : XXI. t.-cikkben nincs elég szabatosan körülírva, félreértések elkerülésére megállapítja a javaslat, hogy a belügyminister a határozatot — tekintet nélkül arra, hogy terjesztettek-e elő ellene fellebbezést — érdemben felülvizsgálja. Az a rendelkezés, hogy akkor, ha a belügyminister a felterjesztéstől számított 40 nap alatt nem nyilatkozik, a határozat jóváhagyottnak tekintetik, megfelel az 1886 : XXI. t.-c. 5. §-ában a törvényhatósági határozatokra nézve felállított általános szabálynak. A 154. §. rendelkezése szerint ugyanis a szavazókörök beosztásának munkálatait a törvény kihirdetése után haladéktalanul meg kell kezdeni és 3 hónap alatt be kell fejezni. A beosztás sürgőssége tehát nem engedi meg a tárgyalások elnyujtását. Ebből az okból szükséges az is, hogy a belügyminister a szavazókörök megállapítására a törvényhatóság (r. t. város) számára határidőt tűzzön ki, s abban az esetben, ha ez a kitűzött határidő alatt érdemleges határozatát a belügyministerhez fel nem terjeszti: a megállapítás joga a belügyministert illesse. 18
