Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

97 MÁSODIK FEJEZET. A választókerületek és a szavazókörök. A 20. §-hoz. Ez a §. fenntartja azon, már az 1848: V. t.-c. 6. §-ában megállapított, majd az 1877 : X. t.-c. 2. §-ában ismételt elvet, hogy a képviselők választása választókerületenkint történik, s hogy minden választókerület egy képviselőt választ. Ismeretesek a kifogások, amelyeket e rendszer ellen támadói fel szoktak hozni. Ilyen különösen az, hogy ott, ahol ez a rendszer van érvényben, csak a többségek jutnak képviselethez; hogy a kisebbségben levő pártok, bármily nagy számban vannak az országban híveik, teljesen képviselet nélkül maradhatnak, még akkor is, ha egyes kerületekben csak néhány szavazattal kevesebbel rendelkeznek, mint amennyi a többség elnyeréséhez szükséges; hogy igy a képviseleti rendszer valódi lényege elhomályosul. Ép ugy ismeretesek a politikai elméletnek azok a törekvései, amelyek e hátrányok elkerülésére alkalmas rendszerek keresésére irányulnak, s a gyakorlatban ugyané célból történt lépések, amelyek közül különösen a kisebbségi képviselettel kapcsolatos lajstromos választási rendszer említendő. Ez több államban ma is érvényben van, s Franciaország, ahol már a múltban is több izben kísérleteztek ebben az irányban, legújabban ismét napirendre hozta ezt a kérdést. Az e kérdés körül keletkezett elméletek taglalása, s az egy kerület, egy képviselő rendszerének helyébe léptetett rendszerek eredményeinek részletes bírálata meghaladja egy törvényjavaslat indokolásának kereteit. E részben legyen elég utalni arra, hogy azon államok egy része is áttért az egyes választási rendszerre, amelyekben előbb általában, vagy a kerületek egy részében a lajstromos választás volt behozva, igy Németország, Angolország, az Egyesült-Államok, Olaszország stb. A mi viszonyaink között olyan szempontok szólnak a kisebbségi képviselettel összekapcsolt lajstromos választási rendszer ellen, amelyek szükségtelenné is teszik, hogy e kérdésnél hosszasabban időzzünk. A kisebbségi képviselet érdekében ajánlott rendszerek természetében fekszik, hogy előmozdítják a parlamenti párttöredékek szaporodását, országos képviselethez juttatnak olyan kisebb csoportokat, amelyeknek nemcsak nincs gyökerük a nép zömében, hanem amelyek a nép zömének érdekeivel homlokegyenest ellenkező, széthúzó és különleges törekvéseknek és érdekeknek állanak szolgálatában. Az is megtörténhetik, hogy ilyen utón egészséges alapon nyugvó, állandóbb kormányzásra képes többség kialakulása lehetetlenné válik. Olyan államban tehát, mint a miénk, amelyben különben is erős a nemzetiségi és társadalmi szakadozottság, s amelynek főtörekvését ezért a nemzeti egység fenntartására és továbbépitésére, s a társadalom tömörítésére kell fordítania: ilyen államban a már régóta állandósult mai rendszerrel szakítani nemcsak felesleges, de egyszersmind veszélyes kísérlet is lenne. A 21. §-hoz. A törvényjavaslat 21. §-a szerint az országgyűlési képviselöválasztókerülétek és székhelyük megállapításáról külön törvény fog rendelkezni. Erre nézve az indokolás általános részében foglaltakon kivül a következőket jegyzem meg: A választókerületi beosztást a legtöbb állam törvényben állapította meg. Nálunk idáig a kerületek részletes beosztása nem volt törvénybe foglalva. Képvh. iromány. 1910—1915. XXIII. kötet. 13