Képviselőházi irományok, 1910. XXII. kötet • 633-726., CVII-CXXII. sz.

Irományszámok - 1910-633. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről

20 633. szám. előidézését ozélozza s ez is csupán mint ipari kihágás (1884: XVII. t-cz. 164. §.) büntethető, addig háború idején a javaslat 13. §-ának 4. pontja a sztrájkra vagy kizárásra való reábirást és az erre irányuló izgatást öt évig terjedhető fegyházzal ós nyolczezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel bünteti, ha ennek a cselekménynek a czélzata a hadviselés megnehezitése vagy meghiúsítása volt. Nem a munkásoknak vagy a munkaadóknak az érdeke a jogtárgy, a melyet a javaslat védelembe kivan részesíteni, hanem az állam integritása. Szükségesnek mutatkozott tehát, hogy a hadviselést veszélyeztető sztrájk vagy kizárásra irányuló izgatás vagy reábirás legalább abban az esetben legyen represszió tárgya, ha a hűtlensógi czólzat megállapítható. Ha ugyanily czélzattal a tömeg a magánosok elleni erőszaknak a Btk. 177. §.2. bekezdésében meghatározott tényálladékán túlmenve a csoportosulással a munka megkezdését vagy folytatását megakadályozza, indokolt, hogy ez a fokozott kényszer a 13. §. 3. pontjában megállapított büntetésnél szigorúbb büntetés alá essék. Az 5. ponthoz. Mig a 13. §. 4. pontja a sztrájk és a kizárás rendezőit bünteti, addig a 13. §. 5. pontja lényegesen enyhébben — három évig terjedhető fogházzal és négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel — azokat sújtja, a kik az előbbi bekezdésben emiitett czélzat tudatában a reábirásnak vagy izgatásnak engednek. Minthogy a munkaadó és a munkás tevékenysége ebben az esetben szándékosan mozdítja elő az állami érdek ellen irányuló sztrájk vagy boykott sikerét, büntetlenül nem hagyható, de a bűnösség csekélyebb foka, a büntetés csekélyebb mórtókét indokolja. Ugyanily büntetéssel sújtja a 13. §. 5. pontjának második bekezdése a sztrájkra vagy kizárásra irányuló reábirást ós izgatást, ha nem a hadviselés érdekeinek sérelmezése czéljából követettetett ugyan el, de mégis hátrányosan érinti a hadviselés érdekeit A 6. ponthoz. A 6. pont azokra állapit meg nagyobb büntetést, t. i. öt évig terjedhető börtönt ós négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetést, a kik a távirdát vagy távbeszélőt (1888: XXXI. t.-cz. 12. §.) háború idején rongálják, azt használhatatlanná teszik, használhatóságát félbeszakítják vagy gátolják. A távírda és távbeszélő oly fontos intézmény a háborúban, hogy annak az a védelme, melyet a büntetőtörvénykönyv az eddigi rendelkezésekben nyújt (legfeljebb két évig terjedhető fogház és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetés), háború idején nem elegendő. A 7. ponthoz. A 7. pont a Btk. 453. és 454. §-ainak rendelkezéseit egészíti ki. Ez a két szakasz büntetést állapit meg azokra, a kik valamely katonát a szökésre csábítanak, vagy neki a szökéshez segélyt nyújtanak. Más katonai bűntettre való csábítást vagy ahhoz való segélynyújtást a 453. és 454. §. nem sújt büntetéssel; holott a hadviselés érdekei éppen ugy megkívánják, hogy a többi katonai bűntettekre való csábítás és segélynyújtás is büntető rendelkezés alá essék. A 453. ós 454. §-ban nem emiitett katonai bűntettek közül a katonai behivási parancs iránti engedetlenségre való csábítást már az 1890: XXI. t.-cz. 6. §-a büntetéssel sújtja. A többi katonai bűntettre való csábításra és ahhoz segélynyújtásra a jelen 7. pont állapit meg büntetést. A 8. ponthoz. A 8. pont büntetést állapit meg arra, a ki az 1878: V. t.-cz. 456. §-ában meghatározott adatokat a sajtó útján valamely szövetséges állam hadseregére vonatkozólag teszi közzé. Ez a pont kiegészíti a büntetőtörvénykönyvet, még pedig egybehangzóan a büntetőtörvénykönyv 144. § ának 8. pontjában foglalt ama rendelkezéssel, a mely szerint a hűtlenséget szintén el lehet követni oly cselekménynyel, a mely valamely szövetséges állam terű-