Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.
Irományszámok - 1910-523. Törvényjavaslat a városok fejlesztéséről
50 523. szám. E korlátok egyike abban áll, hogy a minister csak azoknak a közintézményeknek létesitósét rendelheti el, amelyek feltétlen szükségletei a helyesen felfogott városi létnek. Azokét tehát, amelyek a tágabb s modern értelemben vett városi közegészségügyre, bármi befolyást gyakorolhatnak. A légkör tisztántartását (városszabályozás közegészségi vonatkozásaiban); a talajnak fertőzéstől való mentesítését (csatornázás, szemótfuvarozás és egyéb köztisztasági intézmények; utczalocsolás, utczasöprés, burkolás, illemhelyek, nyilvános szemétfogók), a táplálkozás higiénéjét (vizvezeték, vágóhid, vásártér és csarnok, tejszövetkezet, stb. stb.) czélzó intóamónyekre kell tehát itt első helyen gondolni, nem pedig ama kényelmi ós fényűzési közintézményekre, amelyek létesítését már megnyugvással lehet az időközben fejlettebbé vált város fejlettebb igényű közönségére bizni. A további korlátok aztán a ministeri felelősség általános elvéből, folynak, amely felelősségnek érvényesüléséta törvényjavaslat különösen is elő akarja mozdítani azzal, hogy a belügyministert mind a 12., mind a 13. §. esetében intézkedésének az országgyűléshez való bejelentésére kötelezi. Ha egyes kormányzati tények országgyűlési bejelentésének túlságos gyakorlati'jelentőséget nem is lehet tulajdonítani, annyi bizonyos, hogy magában e kötelességnek puszta fennállása nagyobb óvatosságra utalja a ministert s hogy netán könnyelmű vagy önkényes eljárásának legalább erkölcsi gátjául jelentkezik. Azonban a törvényjavaslat ennél szorosabb és határozottabb korlátokat is kivan vonni a minister enemű tevékenysége köré : tételesen kötelezi a ministert, hogy a közegészségügyi közintézmények létesítése ós fejlesztése tekintetében vegye figyelembe a helyes sorrendet, a város anyagi erejét ós a fokozatosság elvét. Mindezek számbavételét a helyes városfejlesztési politika is megköveteli ugj^an, mert hisz az észszerű sorrend elhanyagolása, a város anyagi erejének semmibevétele a városnak nem fejlesztését, hanem zavarokba döntését jelentené ; azonban helyesnek véltem ezeket a természetes korlátozásokat magába a javaslatba is felvenni, hogy megvilágítsák azt a szellemet, melyben a, ministernek a felhatalmazásokkal élnie kell s ezzel hozzájáruljanak a netalán támadó aggodalmak eloszlatásához. , A 14—-20. §§-hoz. A törvényjavaslat 14-20. §§-ai a városi közigazgatási tisztviselők (ideértve mindig a segéd- és kezelőszemélyzetet is) illetményeinek és nyugellátásának .rendezését tartalmazzák. A rendezés alapjául az állami ós a vármegyei tisztviselők fizetés- (és nyugdíj-) rendszere van majdnem változatlanul átvéve, mint olyan minimuma a fizetés és lakbérnek, amelynél kevesebbet egyetlen város sem állapithat meg a maga tisztviselői részére. A törvényhatósági joggal felruházott városok tisztviselői ez alapon az állami tisztviselőkre érvényes VI— XI., a rendezett tanácsú városok tisztviselői pedig a VII— XI., illetőleg a VIII— XI. fizetési osztályokba soroztatnak a törvényhez tartozó B) C) és D) Melléklet szerint. A városi fizetési rendszert aztán, a városi ós vármegyei, illetőleg állami szolgálat között levő, valamint az egyes városok között fennálló jelentős különbségek következéseképen kiegészíti a 14. és 16. §• oknak az a rendelkezése, hogy a városok tisztviselőik javadalmazását az e törvényben minimumként meghatározottnál kedvezőbben is megállapíthatják.
