Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.
Irományszámok - 1910-523. Törvényjavaslat a városok fejlesztéséről
523. szám. 43 a belügyminister a neki nem tetsző várostól egy-két ezer koronát esetleg elvonhat, vagy olyan városnak, amelynek kedvezni kivan, ugyanannyival többet juttathat. Mert a kérdés tárgyilagosan szemlélve, ennyivé zsugorodik össze. A belügyminister nem abban a kérdésben dönt: adatik-e a városnak segély avagy sem. A segélyt a város részére meg kell adnia a törvényjavaslat 4. §-ának erejénél fogva. Az ő döntése csak arra szorítkozik, hogy összegében mennyi legyen az államsegély. Az 5. §-hoz. Az 5. §. szerint a nagyközséggé vissza fejlelt r. t. város államsegélyét elveszti. Az államsegély a városi lét fokozott szükségletei czímén adatik. A városi lét megszűntével következésképen az államsegélynek is meg kell szűnnie. Az ily módon felszabaduló államsegély természetszerű pótlására szolgál annak az apadásnak, amely az újonnan alakuló városok segélylyel való ellátása következtében a belügyminister rendelkezésére maradó összegben előáll. A 6—9. §§-hoz. A törvényjavaslat 6., 8. és 9. §-ai az államsegélyt a városok érdekében kivételes biztosítékokkal veszik körül. Az egyszer már megadott állam* segélynek megvonását és összegében való. minden megváltoztatását a törvényhozásnak tartják fenn; utalványozását a rendezett tanácsú városokra nézve is a legteljesebb közigazgatási birói védelem alá helyezik; gondoskodnak végül arról is, hogy a városok háztartása akkor se jöjjön zavarba, ha a város az államsegélyt— állami költségvetési és külön felhatalmazási törvény hiányában —• egyelőre nélkülözni kénytelen. Ezeket a garanciákat egyrészt a városi háztartás rendje, másrészt az autonómiának a hatalmi befolyásolástól való lehető mentesítése érdekében kellett javasolni. A javaslat 7. §-a — összefüggésben az 1. §. végső bekezdésével — arról gondoskodik, hogy a rendkívüli helyzetbe jutott város a részére intézményesen biztosított évi segélyen túl is részesíthető legyen az állam rendkívüli támogatásában. Nem pusztán az elemi csapások eseteiről van itt szó, amikor az állami és társadalmi segítésnek különféle módjai állanak rendelkezésre. A javaslat azokra az esetekre is gondol, amelyek a városfejlesztéssel legközvetlenebb kapcsolatban vannak. A városias lót jellegzetes közintézményeinek megteremtése a városoknak elsőrendű feladata. A helyes városfejlesztésnek tehát gondoskodnia kell arról, hogy olyan városokat, amelyek közintézményeikért jelentős áldozatokat hoztak, akkor, ha czéljuk elérése az erők elégtelensége, vagy előre nem látott eshetőségek miatt veszélyeztetve van, necsak erkölcsi, de anyagi támogatásban is részesítsen. Ez, a rendkívüli segély természetéhez képest, csak a rendkívüli helyzet tartamára terveztetik. Annak indokolásául, hogy engedélyezése a belügyministerre bizatik, utalok a 4. §. indokolásánál elmondottakra.