Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-523. Törvényjavaslat a városok fejlesztéséről

42 523. szám. Az újonnan alakult város megalakulása tényével belép mindama kötelességekbe és mindama jogokba, amelyek törvényeink szerint a rendezett tanácsú városokat megilletik. Minthogy a törvényjavaslat az államsegélyt rendes községi jövedelem természetével ruházza fel, az a tény, hogy erre a jöve. delemre az újonnan alakúit város is jogot szerez, tételes megállapítást alig - is igényelne. Mellőzhetetlenné tette mégis ezt a megállapítást az 18-!6 : XXII. t.-cz. 151. §-ának az a rendelkezése, amely a várossá való átalakulást ahhoz a, feltételhez köti, hogy a község a »szükséges anyagi ós szellemi erővel rendelkezzék* és ezt » kimutassa*. Tételes megállapítás nélkül tehát vitára adhatna okot az a kérdés, hopy az államsegélyt a leendő város »anyagi erői« sorában már az alakulást megelőzőleg számításba kell és lehet-e venni. Felmerülhet itt az az ellenvetés, hogy az államsegélynek az újonnan alakuló városok részére való biztosítása nem fogja e a városi létre való áttérés kedvét s azzal a könnyelmű városi átszervezkedések számát fokozni, s nem fogja-e gyarapítani ezzel azoknak a városoknak a csoportját, amelyek a városi létre nem igen alkalmasak. Ezzel szemben elég arra hivatkozni, hogy a városok alakulását ugyanaz a kormányhatóság fogja ezentúl is ellenőrizni, amely azt már az 1886: XXII. t.-cz alapján eddig is ellenőrizte: a mindenkori belügyminister. A belügyi kormány feladata lesz, hogy az alakulandó város anyagi arra valóságát bírálat tárgyává tegye s az alakulást az 1886 : XXII. t.-cz. alapján megtagadja vagy engedélyezze. Figyelemmel arra, hogy a r. t várossá alakulás kérdésében az 1886 : XXII. törvényczikk a döntés jogát a belügyministerre ruházta, természetes a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely az újonnan alakuló városok állam segélyének meghatározását szintén a belügyministerre bizza. Ha a nagyobb jogositványnak, vagyis az alakulás egész kérdésében való döntés jogának gyakorlása hosszú idők tapasztalata szerint helyesen bízatott a belügyi kormányzatra, a kisebb jogositványnak ugyanerre a hatóságra való ruházása sem lehet aggályos. De más megoldás alig is kínálkozik. Az állam pénzéről lóvén szó, a ministeri intézkedés helyébe csakis a törvényhozás intézkedését lehetne tenni. Ez esetben az 1886: XXII. t.-cz. megváltoztatásával a megalakulás egész ügyét a törvényhozásnak kellene fentartani s minden rendezett tanácsú város meg1 alakulását törvénybe kellene czikkelyezni, amint ez a törvényhatósági városoknál történik. A törvényhatósági várossá alakulás megengedésével azonban az autonómiának alkotmányunkban ismeretes teljessége adatik meg az illető város részére. Egy új s viszonylag teljesen önálló közjogi testület jő létre, a város nagy, új jogosítványokkal ruháztatik fel A rendezett tanácsú város autonómiája ellenben még a jelen törvényjavaslattal tervezett változtatás után is csak alárendelt kérdésekben különbözik a kis- és nagyközségi autonómiától. A változásnak semmiféle közjogi kihatása nincsen, s az eltérés voltaképen csak a hatósági organizmusban jut kifejezésre. A város semmi új jogot nem nyer, alávetve marad ugyanannak a vármegyei törvényhatóságnak, amelynek mint község is alá volt vetve. Az átalakulás feletti döntés tehát egyszerű elbírálása annak a vagyonfelügyeleti kérdésnek, van-e elég ereje a községnek arra, hogy a drágább szervezet költségeit megbírja. E czélból tehát külön törvény alkotása a végrehajtó hatalom körébe tartozó funkciónak a törvényhozásra való ruházásával volna egyértelmű. Mindez pedig annak a képzelt veszélynek elhárítására történnék, hogy