Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-530. Törvényjavaslat az 1909. évi VI., VII., VIII., IX., X. és XI. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedésekről

166 530. szám. állami adópótlékok; továbbá, mert ez a törvényszakasz a városi és községi adók közül kizárólag csak azokat sorolja fel, a melyek az ingatlant terhelő föld- és házadó után vettetnek ki. Ez a felsorolás azonban a jelenleg érvényben álló s a bírósági végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-cz. 189. §-ával, valamint a most még szintén hatályban levő 1883. évi XLIV. t.-cz. 88. §-ával, nemkülönben az ezek alapján kifejlett birói gyakorlattal szemben, a községi (városi) pótadók rovására igen lényeges megszorítást létesítene, a mennyiben a most idézett törvények szerint az elárverezett ingatlan vételárából a három évnél nem régibb s az ingatlant közvetlenül terhelő községi adók, — tehát nemcsak a föld- és házadó után kivetett községi adópótlékok — elégitendők ki az előnyös tételek között. Ellentétben áll ez a megszorítás a később hozott törvények szellemével és rendelkezéseivel is. Az 1886. évi XXI. t -ez. 15. §-a, valamint az ugyanazon évi XXII. t.-cz. 132 §-a szerint ugyanis, a törvényhatósági joggal biró ós a rendezett tanácsú városok, a kormány előleges engedélye alapján, kivételesen illetékeket, stb. szedhetnek s az állam által igénybe nem vett új adókat is hozhatnak be. Ezen a nyomon halad tovább az 1909. évi XII. t-ez. is, mely ezt a kivételes jogot a nyaraló- és üdülőhely jellegével biró nagy- és kisközségekre, valamint általában a 10.000 lakost meghaladó nagyközségekre is kiterjeszti. Ezek az új adók rendszerint a városok fejlesztésére és következőleg a házak értékének emelésére, a bérjövedelmek fokozására szolgálnak ; minélfogva bizonyos mérvben közvetlenül a házak, lakrészek stb. után vettetnek ki a háztulajdonosok terhére Hasonló természetűek a vagyonátruházások alkalmából az államkincstár javára kivetett s az ingatlanokat közvetlenül terhelő illetékek után, kormányengedély alapján szedhető városi (községi) illeték-pótlékok is. A mennyiben az idézett törvények intenciója nem volt ós nem is lehetett más, mint hogy az illető városok (községek) részére — nyilván közérdekű tevékenység előmozdítása czéljából — bizonyos kivételes kedvezményt nyújtson és ezzel a czólzattal szemben a törvényhozás később sem akarhatta az erre szolgáló eszközök biztosítását megnehezíteni, nézetem szerint teljesen indokolva van az, hogy az általam ajánlott módosítás értelmében, a megszorító rendelkezés mellőzéséivel, továbbra is a jelenlegi jogállapot tartassák érvényben Az elsőbbségi jelleg biztosítását indokoltnak tartom továbbá azért is, mert a fentebb részletezett községi (városi) adók, a kivetésük alapját képező ingatlanok értékének emelésére szolgálván, az értékemelkedésben kétségkívül többszörösen meg van az a fedezet, mely az elsőbbség engedélyezését a többi hitelezők sérelme nélkül teszi lehetővé. Abban a tekintetben pedig, hogy az illető városok (községek) az állami és egyéb köz- vagy magánérdekek sérelme nélkül, csak valóban indokolt esetben élhessenek a szóbanforgó kivételes adókivetési joggal. — miként ezt az 1909. évi XII. t.-czikk indokolása is helyesen kiemelte — kellő biztosítékot nyujl az a körülmény, hogy a vonatkozó törvények szerint minden egyes konkrét esetet a kormány birál el és hogy a jogosítvány csak a törvényhatóság előterjesztése alapján, adható meg. A 36. §-hoz. Az ujraszövegezós részben az 1909. évi XI. t.-cz. 83. §-ának módosítása folytán, részben pedig azért szükséges, hogy a szintén törvényes elsőbbséggel