Képviselőházi irományok, 1910. XVII. kötet • 509-518., LXXVIII-LXXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-518. Törvényjavaslat a Kecskemét városban földrengés által okozott károk helyrepótlására szolgáló állami kedvezményekről

140 518. szám. vallott háztulajdonosok részére, házaiknak az előző állapotnak megfelelő helyreállítás a, illetve újjáépítése czéljából részint teljesen kamatmentes, részint — a mai pénzviszonyokat tekintve — mérsékelt kamatozású kölcsönöket nyújthasson, illetve, hogy a mennyiben ez a 4 millió koronányi összeg a most emiitett czélra teljes egészében nem volna szükséges, annak rendelkezésre maradó részét a város akár az új épitkezésekkel kapcsolatos városszabályozási munkálatoknak a 4. §. a) pontja alapián nem fedezett költségeinek fedezésére, akár a város tulajdonát képező s megsérült olyan épületek helyreállítására fordíthassa, a melyek nem bírnak középületi rendeltetéssel. A törvényjavaslat 5., 6., 7. és 9. §-ai tartalmazzák a város rendelkezésére bocsátandó 6 millió korona állami kölcsönnek, illetve az állami kölcsönből a város által az egyes kárvallott háztulajdonosoknak nyújtandó és összesen 4 millió koronát kitevő kölcsönöknek részletes feltételeit, valamint az eme kölcsönök biztosítását czólzó intézkedéseket. Az állami kölcsönnyújtásnak ezt a módját, t. i, hogy az egyes háztulajdonosoknak ne közvetlenül nyújtson kölcsönöket az állam, hanem a szükséges kölcsönök nyujthatása céóljából a város rendelkezésére bocsásson megfelelő összegeket, részben czélszerűsógi okokból választottam, mert a nagyszámú magánkölcsönök nyújtása, valamint az ily kölcsönökkel járó állandó elszámolások és ellenőrzés nagy nehézséget okozna az állami hatóságoknak. Részben azonban abból az álláspontból indultam ki, hogy a városi és községi szervezetek erkölcsi czéljai szempontjából is helyesebb, hogy ily szervezetek saját felelősségükre közvetlenül maguk nyújtsanak támogatást elemi csapás által sújtott lakosságuknak. Kézenfekvő egyébként, hogy az egyéni ós helyi viszonyoknak olyan ismerete, a milyen ilyen kölcsönök méltányos és czólszeríí kiosztásánál és kezelésénél szükséges, leginkább magánál a város közönségénél található. Megjegyzem, hogy évtizedek óta kizárólag ez a rendszer van alkalmazásban az elemi csapások által sújtott egyes községek ínségbe jutott lakosságának állami előlegekkel való segélyezésénél is. A törvényjavaslat intézkedései e mellett lehetővé teszik, hogy a város tényleg ne legyen kénytelen kamatterhet viselni a kölcsön ama 2,000.000 koronát tevő részlete után, a mely saját szükségletére s a középületek helyreállítására van fentartva. A lehető legmesszebbmenőleg gondoskodik a javaslat arról is, hogy a városnak e rendszer folytán saját adósaiért előálló szavatossága jóformán mi koczkázattal se járjon a városra nézve, ha kölcsönök kiosztása és kezelése némi körültekintéssel történik. A 7. §. c) és d) pontjaiban foglaltak ugyanis lehetővé teszik a városnak, hogy — a szegényebb lakosság és a közszolgálatban álló egyének (7. §. a) ós b)) kölcsönszükségletónek kamatmentesen való fedezése után — a nagyobb teherviselési képességgel biró háztulajdonosoknak juttatható kölcsönösszegekért habár még mindig igen mérsékelt kamat mellett olyan kamatösszegeket szedjen, a melyből feltétlenül fedezhetők az egész kölcsön után az államnak fizetendő l°/o-os kamatok. Ugyancsak a város érdekeinek teljesebb biztosítása czéljából állapíttattak meg a kölcsönök törlesztési időtartamai akként, hogy mig a város az állami kölcsönt 35 óv alatt fogja törleszthetni (5. §.), a várossal szemben az egyes magánkölcsönök már 30 év alatt törlesztendők (7. §.). Ennélfogva a magánkölcsönök járadékai 30 éven át jelentékenyen meg fogják haladni azokat a járadékösszegeket, a melyek a város által az államnak fizetendő járadékokból a magánkölcsönök tőkeösszegére esnek. Az igy előálló különbözetek, illetve fedezeti fölöslegek, a mennyiben a magánkölcsönöknél esetleg előálló veszte-