Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-349. Törvényjavaslat a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségéről és az 1894. évi V. törvényczikk némely rendelkezéseinek módositásáról, illetve kiegészitéséről

82 349. szám. gyűjtést, s a mi a nép széles rétegeiben ezzel egyértelmű, a földszerzést lehetővé teszi, illetve az eziránti vágyat felébreszti, az okai ezeknek a birtokmozgalmaknak. Ez okok megszüntetése részben nem kivánatos, részben nem áll vagy alig áll az állam hatalmában, de feladata az államnak oda törekedni, hogy az általuk előidézett birtokmozgalmak az állam-nemzeti, szocziális és gazdasági czéljait előmozdító, nem pedig ezekkel esetleg ellentétes irányzatoknak szolgáljanak. Mert a magánvállalkozást, a mint ezt a múltban láttuk, s a mint ez a dolog természetéből kövatkezik, csak a magángazdasági szempontok vezérelhetik, s e tekintetben, a mennyiben a szolid és reális üzletvitel követelményeinek megfelel s jogi és erkölcsi szempontból megengedett eszközökkel dolgozik, nem is érheti szemrehányás. Ilyen természetű akczióknak magasabb rendű közszempontból való irányítása netn lehet a magánvállalkozás feladata, sőt szükség esetén az akczió egyes részleteinek ily szempontokból való lebonyolitása sem lehet az. Erre csak az állam vállalkozhatik. a helyes munkafelosztás figyelembevételével nem igyekezvén elvonni vagy leszoritani a magánvállalkozást azokról a terekről, a melyeken való érvényesülése indokolt, sőt indokoltabb mint az állami irányitásé. Az állami irányitás legkézenfekvőbb módját, az állam anyagi erejével s az állami közegek útján való közvetlen beavatkozást kísérelte meg az 1894. évi V. t.-czikk, de a törvény végrehajtása során szerzett tapasztalatok azt bizonyították be nálunk is, a mit máshol is észlelhetünk, hogy: a hol az állam már vásárolt birtokokon folytatja a telepítést, az állam adminisztráczionális költségeit is figyelembe véve, az akczió olyan áldozattal jár, mely az eredményekkel nem áll arányban, s melyet az állam, még ha bőségesen lenne is ilyen czélra felhasználható pénze, azért sem vállalhat magára, mert a telepítő állammal szemben az igények mindig emelkednek, viszont a telepesek öntevékenysége és teljesítési készsége mindig csökken s igy hovatovább elhalványul az állami telepítésnek az a feladata is, a mely a gazdasági kultúra terjesztése által az elmaradt vidékeken éppen a legértékesebb lehetne. Ezek a tapasztalatok önkénytelenül rávezettek bennünket annak a gondolatnak a megvalósítására, hogy az állam birtokpolitikai akcziójának nem az a lényege, hogy az állam adja a pénzt és minden teendőt ő maga végezzen, hanem szintúgy állami birtokpolitikai akczió az is, ha a magántőkét megnyeri az állam arra, hogy az ő vezetése és irányítása szerint vegyen részt a közérdekű munkában. Ezért tekintettel arra is, hogy az állami irányitásnak hatályosabbá tételére most már jóformán ütött az utolsó óra, a kormány olyan szervezet alkotását határozta el, a mely alkalmas lenne arra, hogy állami ellenőrzés alatt, a már létező hitelszervekre támaszkodva kezdje meg a veszélytelenül immár el nem odázható birtokpolitikai akczió végrehajtását. II. A földmívelósügyi minister úrral egyetértőleg olyan intézetnek állami hozzájárulással való alapítását készítettük tehát elő, a melynek egészen sajátlagos szervezete tisztán a rá váró, állami irányítást igénylő, de a nyerészkedést eleve kizáró birtokpolitikái feladatok követelményeihez lesz alakítva. Ily intézet alkotását lehetővé tette a Magyar Földhitelintézet, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete ós az 1898: XXIII. t.-cz. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet áldozatkész elhatározása, a melylyel anyagi hozzájárulásukat, valamint a vezetésben ós a kölcsönnyújtásoknál való közreműködésüket ajánlották fel.