Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-358. Törvényjavaslat a vizjogról szóló 1885:XXIII. t.-cz. kiegészitéséről és módositásáról

232 358. szám. Ily viszonyok közepette gondoskodni kell arról, hogy a hatóságnak módjában álljon egyrészt a vízpazarlást megszüntetni, másrészt a szerzett jogokat megvédelmezni. Erre a czélra szolgálna a törvényjavaslat 1. §-a, a mely a jövőre nézve a föld mélyében rejlő vizeknek artézi kutak és földalatti gyűjtőművek segélyével való felszínre hozását, — a mi eddigelé csak bizonyos esetekben volt engedélyhez kötött, — általánosságban hatósági engedélytől tenné függővé, abból a szempontból indulván ki, hogy különböző földtani és forrásviszonyoknál fogva az újabb művek létesítése a már meglevőknek mennyiségét vagy használhatóságát veszélyeztetheti. Hogy az engedélyezési eljárás a lehetőséghez képest egyszerű legyen, ez iránt már a törvényjavaslat 1. §-ának második bekezdése is rendelkezik; e tekintetben azonban részletesebb megállapítások a végrehajtási rendeletbe vétetnének majd fel. A 2. § a tényleg gyakorolt vízhasználatok biztosítását czólozza, a vízjogi törvény hatályon kivül helyezett 15. §-a első bekezdésének megfelelően, mégis azzal a változtatással, hogy helyet enged a káros mű esetleges átalakításának, sőt — ha ez czélirányosabbnak mutatkoznék — annak is, hogy a hatóság a károsultat a káros hatásnak megfelelő kártalanítás mellett leendő eltűrésére kötelezhesse. A 3. $. rendelkezései által, a hatóság beavatkozási jogának megállapításával, biztosíttatnék az, hogy a viz oktalan pazarlásának elejét lehessen venni. A 4. §. a közhasználatra szolgáló vízvezetékek vizfői, valamint közhasználatra szolgáló kutak és források részére védőterület megállapítását tenné lehetővé. Az egészséges ivóviz biztosításának annyira fontos érdekeit tartva szem előtt, gondoskodni kell arról, hogy ezek a vizek, illetőleg vízvezetékek oly behatásoktól, — a melyek akár mennyiségükre, akár minőségükre ártalmasok lehetnének, — megóvassanak. Miután a védőterületek megállapítása következtében az azokba eső ingatlanok további használata oly korlátozást szenvedhet, a mely korlátozásnak ellenszolgáltatás nélkül való tűrését az egyesektől követelni nem lehet: a törvényjavaslat a tulajdon szabad használatának a védőterület megállapításából származó korlátozásáért kártalanítási igény érvényesítésére nyujt alapot. Az 5. §. a védőterület czóljaira kisajátításnak is helyt ad, még pedig oly módon, hogy egyfelől az, a ki a védőterület megállapítását vagy az azzal járó tulajdoni korlátozások kiegészítését vagy módosítását kérte, a kártalanítás helyett a kisajátítást vehesse igénybe, másfelől azonban, hogy szorítható is legyen arra, hogy a kártalanítás helyett az ingatlan tulajdonát egyezség vagy kisajátítás útján megszerezze, ha ezt a tulajdonos oly esetben kéri, a mikor a tulajdonnak a védőterület megállapításával járó korlátozása az ingatlan használhatóságát már oly mórtékben csökkenti, hogy az annak következtében gazdasági rendeltetésének megfelelően egyáltalán nem, vagy csak tetemes költséggel lenne használható. A 6. §. a védőterületek megszűnésének kérdését • és az ezen kérdések tárgyalásánál követendő eljárást szabályozza. Elesik ugyanis lótoka a védőterületnek és az abba eső ingatlanok szabad, használata korlátozásának, ha a védett viz azt a czólt, a melynek biztosítására a védőterület megállapittatott, többé már nem szolgálja vagy nem szolgálhatja. Ily esetekre gondos-